Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

f 23 «góságga vagy Fanatizmussá változik* Ez az ember' okosságát egészen elfordítja, 's az egész gondolkozás' módját szörnyen megvesztegeti; 's minthogy a' léleknek ollyan megerőltetésével 's mint egy kifeszülésével vagyon egybe kaptsolva, mellyet az emberi természet soká nem győzhet, utóbb rend szerént tökélletes índifferentismussal, 's vallástalansággal végződik, A' Vallás esméretének megvesztegetödésévei szorosan öszve van kaptsolva az Isteni tiszteletnek meg romlása is. Ennek belső romlottsága az ő helytelenségében áll : ha t. i. eleitől fogva nem volt az emberek' erköltsi természetéhez alkalmaztatva, hanem tsak rész szerent erőszakosan hozattatott - bé, rész szerént kitlombféle kedvező környülállások által nyert tekéntef.et. Ezen esetben időjártával elébb vagy utóbb az emberi lélek elpártol tőle, 's azt mint valamelly nehéz igát magáról lerázza. Vagy talám eleinten ugyan hozzá illett valamelly népinek durva erköltseihez, de utóbb is midőn as erköltsök 's esméretek jobban kimiveltettek tsak régi durva állapatjában maradott. Mi modon lehetne reményleni, hogy az illyen Isteni tisztelet régi tekéntetét, a' kimiveltebb nemzetnél is meg tartsa,'s a* megvilágosodottabb előtt is betses ma« »adjon? Ha az illyenlsteni tiszteletnek egyik vagy másik része megjobbítatik is, p. o. ha a' prasdika. tio. az ékesszóllásnak remeke is, de annak több yés^ei régi durvaságokban maradnak; akkor az egész