Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

«4 egész annál tarka barkább lesz, annál könnyeb» ben ád a' megvetésre alkalmatosságot, 's annál bizonyosabban elveszti tekéntetét. De még a' tzéljával megegyező józan Isteni tisztelet is megvetés' tárgyáva lesz, ha alkalinatlan, tudatlan, tunya, izeveszett vagy erköltstelen emberek* gondvíselére bizattatik. Akármelly jelesés tiszteletre méltó legyen is magában, az illyen emberek miatt sok időkre/elvesztheti erejét, valamint akkor is, ha annak kiszolgáltatói.a' községnek hidegsége miatt elkedvetlenednek 's magok is meghidegednek. Ott is elvész az Ifteni tisztelet' tekéntete, a' hol az előkelők, vagy vallástalanságtól viseltetve, vagy a' világi gyönyörűségekben's foglalatosságokban felette elmerülve annak gyakorlását elmúlatják; 's másokat is példájok' követésére tsábítanak. Nem egyebet lehet végre várni ott is, a* hol valamelly Gyülekezet' tagjai a' Vallásnak tulajdonképpen való igazságaiban, vagy azért, hogy jó Oskolák nintsenek, vagy azért, hogy a' Vallással ellenkező szokás uralkodik, napról napra tudatlanabbakká lesznek, 's azokkal nem Sokat gondolnak. Mikép' betsülhetnék azok az Isteni tiszteletet, a' kik a' Vallást nem betsillik, 's mit lehetne gyermekeiktől is egyebet várni, hanem, hogy azok is Szüléik' példáját fogják követni. A' megnőtt embereknek a* Vallásban való gyarapítására legfontosabb'esz. köz a' közönséges Isteni tisztelet; ez által kell