Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

j\^inden időkben , még az ollyanokban is, mell vek a' vallásbéli buzgoságról hirefek, fok panafzok hallattak a* vallás eránt való hidegfégröl. Kiki tudhatja az Apoítolok' leveleiből, 's különösen János' Jelenésének első részeiből, melly keményen fzemekre hányattatik a' Keresztyéneknek , mindjárt a' kerefztyén Anyafzentegyház' elfő efztendeiben, vallásbéli lágyme« legíegek 's hidegfégek. De foha fem harfogtak az efféle panafzok Európának tsinofabb nemzetei között gyakrabban, mint a' mi időnkben. Ha fzintén ezek némellykor fzűntelen pana* fzolkodó 's zörgölődŐ ízetlen kedvetlen öregek* tői, vagy mindenből roíTzat jövendölő vak buzgóktól fzármaznak is: tsak ugyan fokfzor értelmes és az idő lelkét esmérő férjfiaktól is vefzik eredeteket. 'S ki is volna a' Vallásnak igaz tifztelői közzül, a' ki a' moítani idők' Folyáfát figyelmetefen visgálván egyfzer máS[zor magát hajlandónak nem érezné annak hí* référe, hogy enyéfzni kéfzül a' Vallás? A * " Ezen