Torkos András (ford.):: A' mi Urunk Jesus Kristusnak Uj Testamentoma. Wittembergában [Pozsony] 1736.

34 Szent Máthénak 13. Reiz. 16. De boldogok a ti fzemeitek, mivel hogy látnak, és a'ti füleitek, mivel hogy hallanak. 17. Bizony mondom néktek, hogy fok Prophéták, és Igazak, kívánták látni a' mellyeket ti láttok, és nem látták, cs hallani , a'mellyeket hallotok, és nem hallották. 18- Ti azért halljátok - meg a magvetőnek példáját. 19. Minden, a'ki hallja az l/len országának beszédét, cs nem érti, eljo ama' gonofz, és elkapja a magot, melly az 6 fzivébe vettetett: ez HÜ mag, melly az útfélre hintetett. 20. A melly pedig a' kősziklákra vettetett, ez az,a' kihallván az igét, es azonnal nagy örömmel vefzi azt, 21. Nem lévén pedig gyökere ö magában, tfak ideig való, és ha háborúság vagy üldözés, támad az igéért, azonnal megbotránkozik. 22. A melly pedig a'tövifek közzé vettetett,Jez az, a' ki hallja az igét, de ojztán e'világnak fzorgalmatoííaga, és a gazdagfágnak tfalárdfága meg-fojtja <tzt az igét,ésgyiimöltstelenné téfzi. 23. De a' melly, a' jó földbe vettetett, ez az, a'ki hallja és érti az igét, gyümöltsöt'is hoz és terem, némelly fzáz annyit, némelly hatvan annyit, némelly harmintz annyit. Viz kereszt, avagy Krißus megjelcnéfe, után V, Vafárti : Evangyél. 24. Más példabefzédet ada nékiek eleikben mondván : hafonlatos a' mennyeknek orfzága az emberhez, ki jó magot vét vaia, az ö fzántó földébe. 25. De mikor elaluttanak vólna az emberek, eljőve annak el lenfége, és konkolyt hinte, a'buzakőzzibe, és elméne* 26. Mikor pedig kikölt a vetés és gyümöltföt hozott, akkor ki tetszett a' konkoly is. 27. A

7gazdának fzolgai pedig, előjővén mondának néki : Uram, nem jó magot vetettél-e a' te fzántóföldedbe? honnét vagyon tehát a'konkoly ? 28. Az pedig monda nékiek: az ellenféges ember tfelekedte azt ; a' fzolgák pedig mondának neki: akarod-e tehát-, hogy elmenvén kigyomláljuk azt. 29.