Torkos András (ford.):: A' mi Urunk Jesus Kristusnak Uj Testamentoma. Wittembergában [Pozsony] 1736.

p Szent Mathen ak n.Réfz. Három nap & három éjjel. Nem ' értetnek itt' egéfz napok és éjtfzakák, hánem réfzböl valók, tudni illik, a'Sidóknak órái fzerint. Mert a' Sidók reggel kezdvén ellvélig XII. órát egy napra, és eftve kezdvén reggelig XII. órát egy éjtfzakára, s' ekképeri egy nap'és éjtlzkából állo terméfzet fzerint való napra XXIV. kis órátskákat Izánilaltanak. Math. XX, 3.5. 6. de ismét ezen nap és éjtfzakából álló természet fzerint való egéfz napot XII. nagy órákrais ofztották.Ián.XI, 9. Minthogy pedig Urunk, háromfzor XII. óláig fekiitt á'koporsóban, tehát azon idö, erre nézve három * nap és három éjjelnek a' Sidók fzokáfa fzerint mondatik. Sám. i.JCö. XXX, 12.13-Efth. IV, 1*. 41. A'Ninive-béli férfiak, felkelnek az ítélet napján e' nemzetfeg ellen, és elkárhoztatják ezt; mert azok Iőnásnak predikállására megtértenek, és imé Jónásnál nagyobb vagyon itten. Luk. 11,32. / 42. A'délről való királyné aízfzony felkél az Ítéletkor, nemzetfeg ellen, és elkárhoztatja ezr ; mert eljött a' földnek határáról, hogy Salamonnak böltíéfíegét hallaná, és imé Salamonnál nagyobb vagyon itten. Királ. 1. Kö. 13» I43. Mikor pedig a' tílztátalan lélek, az emberből kiiriégyen, álral járjá a' fzáraz helyeket, keresvén nyugodalmat és nem talál. 44. Akkor azt mondja! vifzfza térek az én házamba a* honnét kijöttem, és eljővén találja azt üreffen, megfeperve és meg ékefitve. 45. Akkor elmégyen, és vefzen maga mellé más hét tifztátalan lelkeket, magánál gonofzfzabbakar, es bemenvén ott lakoznak és annak az embernek, utolsó dolgai gohofzfzabbak léf?nek, az elsőknél. Ekképen léfzen dolga é* gonefz nemzet fegnek is. 46 Mikor pedig meg p fzólana a' fokaságnak, imé az ö Annya, és attyafiai kivül megállnak vaia,keresven módot, hogy vele fzólhatnának. 47. De egy valaki megmondá néki: imé a' te Anyád é« a

: te atyádfiai, ott k*\n megállottak, akarván veled fzólani. 48. O pedig felelvén monda annak, a' ki néki fzólott vaia ; kitfoda az én Anyám, és kitfodák az en «atyámfiai ? 49. Es kinyújtván kezét az ő tanitványira, monda; Jmé az én Anyám, és az én Atyámfiai. 50. Mert a' ki tfelekefzi, az én mennyei Atyámnak akaratát, a?, az én atyámfia, néném, és Anyám. xiir.