Torkos András (ford.):: A' mi Urunk Jesus Kristusnak Uj Testamentoma. Wittembergában [Pozsony] 1736.

I 13. Reiz. Evangyéiioma. 189 7. Mondom néktek, hogy illyenképen öiöm í lészen menyben egy megtérő bűnösön, inkább hogy ! sema' kilenrzven kilentz igazakon, kik megtérés t nélkül nem szűkölködnek. 8. Vagy a' melly aszszonyi állatnak tiz drachmaí j

a vagyon, ha egy drachmát elveszt, nem gyűjt-e ; gyetyátjés a' házat meg-íepervén, nem keresi-e nagy t ferényfegget, miglen azt megtalálja? 9. Es mikor megtalálja,öszve hivja azöafzfzonyf barátit és szomszédit, és mondja nékiek: örüljetek • én velem, mert megtaláltam a' drachmát, mellyet cl vesztettem vaia. 10. Mondom néktek: hasonlóképen öröm leszen az Iftennek Angyali előtt, egy megtérő bűnösön.] 11. Es monda: egy embernek két fia vaia. 12. Es azok közzül az ifjabbik, monda az ö attyának; atyám addki nékem az engemet illető réfzt a' jószágból; és elofzrá közöttök a' jófzágot. 13. Es nem sok napok múlván, mindeneket öízve takarita a' kifrebbik fiú, meszsze földre elméne; és ott eltékozolta jószágát, élvén tékozláfsal. 14. Mikor pedig mindeneket megeméíztettvólna, nagy éhség lön abban, a' tartományban; • és ö szűkölködni kezde. 15. Es elmenvén, azon tartományban lakozó eg,y gaz dához adá magát, ki is elküldé ötet az ö mezejére^ hogy a' difznókat örzené. 16. Es kívánja vaia hasát megtölteni a' bürökkel, mellyet efznek vaia a' difznók; de fenki nem adá neki. 17. Mikor pedig magába fzállott vólna ; monda : melly sok bérefsei vagytiak az én atyámnak, a' kik bövölködnek kenyérből ; én pedig éhség mia* vefzek el. 18. Felkelvén elmégyek az én atyámhoz; és azt mondom néki: atyám, vérkezrem az ég ellen, és teellened. 19. Es nem vagyok méltó, hogy fiadnak hivattafsam, fégy engemet mint egyet a'te béreseid közzül. 20. Es felkelvén az ö attyához méne; mikor pedig még távol vólna, meglátá öcet az © attya, és kényörülecefcég-