Torkos András (ford.):: A' mi Urunk Jesus Kristusnak Uj Testamentoma. Wittembergában [Pozsony] 1736.

5>.ReTz. Evangyélioma. 169 45. Azok pedig nem érték e mondáfl:, és elvala rejtve ö elöttök, liogy ne értenék, és félnek vaia ötet e' mondás felöl megkérdeni. 46. De ez a' gondolat ütközék elméjekbe : hogy ki vólna leg nagyobb ö közöttök? Mát. 3. 47. Iéfus pedig látván az ö íziveknek gondolatját, fogván egy gyermeket maga mellé allata azr. 4g. Es monda nékiek; ha ki egy ilyen gyermeket béfogad az én nevemben, engemet fogadbé; es a' ki engemet befogad, az fogadja bé , a' ki engemet küldött; mert a'ki minnyájatok között legkifsebb, az nagy léízén. Mit. i-8, 5. 49. Iános pedig felelvén monda: Meiler, látrunk egy embert, hogy ördögöket űzött a' te nevedben , és megtiltottuk néki ; mert nem követ téged mi velünk. 50. Es monda nékiek Iéfus: ne tiltsátok-meg ; merta ki nints ellenünk, melletünk vagyon. Mát. 12, 30. Már. 9, 40. 51 Lön pedig, mikor bétöltenek volna a' napok, a' mellyeken neki kellett felvitetni, ö bátorságos ábrázattal lé^ ven, méne Ierusálembe. Már. 16,19. Ap.ts. 1,2. 52. Es követeket külde az ö ortzája előtt, kik menvén érkezének a' Samaritánusoknak egy falujokba, hogy ott neki szálláfl készítetnének. 53. Es nem fogadák bé ötet, azért, hogy ö ortzáját fordította vólna a' Ierusálembe való menetelre. Ián. 4, 4 9. 54. Ezt látván Iakab és Iános az ö tanítványi, mondának: Uram, akarod-e, mondjuk, hogy tüz száljon le az égből, és megemeszsze őket, a' mint Illés is tselekedett. A/V. 2. Kö. IO, 12. 55. Es megfordulván feddi vaia őket és monda: nem tudjátok, minemű léleknek fiai vagytok. 56. Mert az embernek Fia'fien jött, hogy elvefzefzfze lelkeket az embereknek, hanem hogy meg tartsa. Es más helységbe menének. <57. Lön pedig, mikor az úton mennének, monda néki egy: Uram, köve'tlek tégedet, valahová mégy. Mát. 9, ig. 58- Es monda néki Iéfus : a' rókáknak vagyon lyukok, és az égi martaknak fefzkek ; az ember Fiának pedig nints a' hová ö fejét lehajtsa. 59