Torkos András (ford.):: A' mi Urunk Jesus Kristusnak Uj Testamentoma. Wittembergában [Pozsony] 1736.

Réfz. Evangyélioma." 1*7 15. Es úgy stelekedének, és letelepítek mind azokat. 16. Vévén pedig az öt kenyeret, és a' két balatskát, szemeit az égre felemelvén,meg áldá azokat, és megszegé és az ö tanítványinak adá

1 hogy eleibe tennék a" népnek. _ 17. Evének pedig és megelégedének minnnyájan; és a' megmaradott darabokat felszedék, tizenkét kosarakkal. lg. Lön pedig, mikor ö magánofsan imádkoznék, a'tanítványok is együtt valának ö véle, és megkérdé őket, mondván: kinek mond engemet lenni a' köz«nép? Mát. 16, 13- Ián. 6,15. 19. Ezek pedig felelvén mondának: kerclzrelö lánosnak; némellyek pedig Illésnek; egyebek pedig, hogy a'régi Próphéták köziül valamellyik támadott-fel. Mát 14,2. 20. Es monda nékiek : ti pedig kinek mondotok engemet lenni? és Péter felelvén monda: az IftennekKristusának. Mátb. 16,16. és 2P. 5. Márk. 5,7. 21. Ö pedig megfenyegetvén őket, meg parantsolá, liogy azt senkinek ne befzelenék. 22. Mondván: hogy az ember Fiának sokat kell szen« vedni, és megvettetik a' Vénektől, a' Papifedelmektöl, és az Iráftudóktól ) és megöletik; dc harmad napon feltámad. 23. Monda pedig mindeneknek : ha ki engem akat követni, tagadja-meg magát, és vegyefel az ö kerefzjéc minden napon, és úgy kövefsen engemet. 24. Mert a ki életét megakarja tartani, elvefztí azt,* a' ki pedig életét én érettem eivofzti, megtartja azt. 25. Mert mit hafznál az embernek, ha az egéfz világot megnyeri; magát pedig elvefzti, avagy kárba ejti. 26. Mert a'ki fzégyenel engemet, es az én beszédimet, azt az embernek Fia is szégyénleni fogja , mikor eljövend az ö ditsöfségében, és az Atyának, és az Angyaloknak áit sófs égében. 27. De bizonnyal mondom néktek; ragynak némellyek az itt állók közzül, kik az halált meg nem kódolják, mig nem meglátandják az Iftcnnek orfzágát. 28- Lön pedig 'e' beszédek után, úgy mint nyóltzad nappal, hogy ö maga mellé vévén, Pétért, Iánoft, és lakabot, felmene a' hegyre imádkozni. 29 Es lqtMnikor imádkoznék, az öortzájának színe elváljék; és lön az © ruhája fejer és tündöklő. L

4 30. Es