Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten

A kőbányai templom

elgondolásból kiindulva, hogy mindkét protestáns egyház templomhiányán segíteni kellene, 1911 szeptemberében a közgyűlésen azt javasolta, hogy a főváros perifériáin olyan templomokat létesítsenek, melyeket az evangélikusok és reformátusok közösen használhatnak. Javasolta, hogy a kőbányai evangélikusok járjanak az ottani református templomba, Angyalföldön pedig építsenek evangélikus templomot, szintén közös használatra. Az eszme tetszésre talált a központi egyháztanácsban, de a gyakorlati életben nem vált be s megakasztotta a kőbányai templomalapra történő gyűjtést is. Az összegyűlt 14.117 korona pedig a világháború utáni infláció következtében elveszett. Uj templomépítési akciót kellett indítani. A Simor-utcai evangélikus imaház létesítése után a lelkész újból megkezdte a templomépítési akciót. Kolba Lajos korai halála után lelkészköri elnökké Doktorics Benőt választották, aki nagy buzgalommal kapcsolódott a munkába. A lelkész téglaadományért fordult a Népjóléti minisztériumhoz és sikerült is kapnia 50.000 téglát és 50 kbm. építőfát. Ez az adomány döntő hatással volt a templomépítés sorsára, lelkesedést öntött még azokba is, akik eddig aggodalommal néztek az eredmény elé. Az építési akciót megindító gyűlést 1925. novemberében tartották, mely alkalommal különösen jó példát mutattak adományaikkal a Nőszövetség tagjai. Kapott az egyház adományokat a Pénzügyminisztériumtól is: 100.000 téglát, a fővárostól, pedig 48.000 pengőt. A pesti magyar egyházközség templomépítési adót vetett ki híveire.

A pénzügyi előkészítés után meg kellett oldani még a templomtelek kérdését is. Mint már említettük, a fővárostól kapott telek nem felelt meg a célnak, a lelkész tehát alkalmasabb hely után nézett. Próbálkozott a fővárosnál, hogy a

71