Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten

Bevezetés

bői, akik, mint értelmiségi foglalkozásúak, vagy iparosok, már I. Lipót halála után, Mária Te­rézia uralkodása alatt vándoroltak be hozzánk. A budapesti evangélikus egyház feltámadása 1787- re esik. Első lelkészük Molnár János volt. Ha­vonta három német és egy tót istentiszteletet tar­tottak, míg magyarul évente négyszer prédikál­tak. II. Lipót 1791-ben törvényes alapra helyez­te a szabad vallásgyakorlatot. 1798-ban a ca- nonica visitatio már 780 evangélikus lelket szá­molt Budapesten s már evangélikus alsófoktú is­kolát. is említ. 18 ii-ben fölszentelték az új pesti evangélikus templomot. Két évvel utóbb már 1115 a hívek száma. 1819-ben nyelvi tekintetben két részre, német és tót részre vált az egyház, külön lelkészekkel. Folytatódott ez az elkülönülés 1837-ben, ekkor választották meg Székács József személyében az első magyar lelkészt. Hét évvel később megalakult az önálló budai gyülekezet is, ahová Bauhofer Györgyöt válasz­tották első papnak. Rövidesen követte ezt a budai templom megépítése. Ezt megelőzően már 1821- től volt az evangélikusoknak fiúiskolája Budán. Pesten ekkor már négyosztályos fiú-középiskola is működött. Ezekben az években nyitottak külön iskolát a tótok is, az Észtérházy-utcában. A vég­leges elszakadás előrevetette árnyékát. 1854-ben vált teljesen külön a szláv hívők serege a közös egyháztól. Ők azután templomot is építettek ma­guknak. Ebben az esztendőben városunk evan­gélikusainak száma 5408. Tökéletes vallásszabadságot adott volna az 1848-i törvényhozás. De a szabadságharcot ab­szolutizmus követte és ezt az időt ismét kétszeresen sínylették meg a protestánsok. Csak a kiegyezés kora, az 1868 :LI 11. törvénycikk hozott végre tel­jes felekezeti egyenlőséget. A budapesti evangé­5 .

Next

/
Thumbnails
Contents