Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

Az egyetemes közgyűlés „Vezéreszméit" a tiszai egyházkerület 1848. augusztus 25-én tartott kisgyűlése vitatta meg, amelyet a július 19-én püspökké választott Pákh Mihály hívott össze Rimaszombatba, hogy az értekezletre küldendő követeket utasítással lássa el. Néhány kérdésben módosító javaslatot fogadtak el; például kiemelték, hogy a protestánsok autonómiáját az 1647. és 1790. évi törvények biztosítják. A szuperintendensekre nézve indítványozták, hogy azok ne legyenek egy-egy gyülekezet rendes lelkészei is egyben, hanem helyükre lehessen másik lelkészt is választani. Ellenezték a lelkészi és tanítói jövedelmek természetbeni kifizetését, mert ez igen nagy terhet jelentett a nép számára. Követelték az országgyűlésben és a kormányban a protestánsok arányos képviseletét. Felszólaltak a népiskolai törvénytervezet ellen, amely véleményük szerint a hittan oktatását a lelkészekre bízva háttérbe kívánta szorítani azt, azon kívül alapjaiban sértette meg a protestáns egyházak autonómiáját. A miniszteri értekezlet ideje alatt nem hivatalos ülést tartottak a protestáns tanárok is, akik - a népiskolai törvényjavaslat bukása után - reformjavaslatot dolgoztak ki a minisztérium részére az iskolaügy rendezése tárgyában. A javaslat a protestáns egyházak autonómiájából indult ki, amely megteremtette a lelkiismereti szabadságot, a szabad vallásgyakorlatot, a szabad oktatást, tudományfejlődést és tanügyi önkormányzatot a protestáns egyházakon belül. A 20. törvénycikk ezeket a vívmányokat az egész ország számára törvénybe foglalta, ezért az túllépett a protestáns autonómia keretein. Ezért kérik a törvényhozást, hogy az iskolaügyet szabadítsák fel a felekezeti korlátok közül. Ehhez az kell, hogy az egyházi és az oktatási ügyeket kettéválasszák, hiszen a hittudomány kivételével valamennyi tudomány A tiszai egyházkerület javaslata az értekezletre