Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

A VKM-hez közvetlenül is érkezett javaslat a 20. törvénycikk végrehajtásával kapcsolatban. Két tanító és egy segédlelkész a Bács-Szerémi egyházmegyéből a ta­nítók és a segédlelkészek helyzetének rendezése érdekében fogalmazta meg kér­vényét. Véleményük szerint a segédlelkészek és tanítók munkája ugyanolyan fon­tos, mint a rendes lelkészeké. Mivel a tanítóknak és segédlelkészeknek egyaránt el kell látniuk tanári és lelkészi feladatokat is, ezért méltánytalan, hogy fizetésük jó­val alacsonyabb a rendes lelkészekénél. Ezért kérték munkájuk csökkentését újabb állások szervezésével, segédlelkészek és tanítók számára magasabb és egyenlő fi­zetést, illetve a rendes lelkészek kirívó jövedelemkülönbségeinek a megszűn­tetését. A lelkészek és tanítók, illetve segédlelkészek közti jogviszony szabályozását is javasolták az oly gyakran előforduló súrlódások és visszaélések megakadályozása érdekében. Kérték, hogy a minisztérium szabályozza a lelkészválasztások rendjét is, hogy a protekció és a nepotizmus ne kaphasson akkora teret a lelkészi állások elnyerésénél. 68 A javaslat a segédlelkészek és tanítók valóban nehéz helyzetére hívta fel a mi­nisztérium figyelmét. Noha tényleg sok visszaélés és sok vita volt lelkészek és tanítók között, ilyen nyílt állami beavatkozást kevesen tartottak volna elfogad­hatónak az egyházon belül. Talán ezért is címezték kérvényüket egyenesen a mi­nisztériumhoz. A megjelent cikkek nagy része tehát örömmel üdvözölte az állami támogatás ígéretét. Feltűnő, hogy az egyház és állam kapcsolatának szorosabbra fűzését mennyien javasolták. Az állami támogatás és az autonómia összefüggésének kér­déseiről a következő fejezetben lesz szó. Végül hivatalosan a fentieknél jóval szerényebb követelések fogalmazódtak meg azon az értekezleten, amely Eötvös József kultuszminiszter indítványára, 1848. szeptemberének elején zajlott le a három protestáns felekezet részvételével. Az értekezletről az alábbiakban fogok részletesen beszámolni. 2.2.2. AZ EGYHÁZI AUTONÓMIA M int a bevezetőben említettem, a teljes önkormányzati, vagyoni és iskolai auto­nómia egyik legjellegzetesebb vonása volt a protestáns egyházaknak. Az új típusú állammal kialakítandó viszony, az 1848/20. tc, különösen az állami támo­gatás, kérdésessé tette az autonómia további fenntarthatóságát, illetve szüksé­gességét. 6! MOL H 57 7/10

Next

/
Thumbnails
Contents