Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN 2.1. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ VÁLASZA A FORRADALOMRA A

z 1847-48-as pozsonyi országgyűlés folyamán kikristályosodtak egy leendő polgári Magyarország alapjai. A hosszú évtizedek során formálódó új ország megvalósulásához azonban csak kevéssé lehetett a bécsi kormányzat támogatását megnyerni. A polgári átalakulás megvalósulásához az európai (itáliai, párizsi, majd bécsi) forradalmi hullám hatása volt szükséges. Ezt a lendületet biztosította március 15. vértelen pesti forradalma az ország újjászületéséhez. A forradalom lehetővé tette, hogy Kossuth felirati javaslatát a pozsonyi országgyűlés mindkét táblája támogassa, és később Bécs is jóváhagyja azt. A változásokért évtizedek óta küzdő, Kossuth által vezetett és 1848-ban kormányra került liberális ellenzék azonban nem támogatta a forradalmat, és a béke és nyugalom fenntartását óhajtotta. Ez az elképzelése találkozott az evangélikus egyház világi és egyházi vezetőinek elgondolásaival is. Ahogyan a forradalom és szabadságharc folyamán mindvégig, már 1848 márciusában is megfigyelhetjük, hogy az evangélikus egyház a forradalom vívmányainak védelmében, és a hívek szélesebb rétegével való megismertetésének érdekében lépett fel. Az evangélikus egyház reformkori egyházpolitikai harcainak betetőzése volt a márciusi forradalom és az annak következményeként bekövetkezett polgári átalakulás. Az előzményeket figyelembevéve nem meglepő, hogy a két protestáns felekezetnek a forradalomról és következményeiről kialakított véleménye gyakorlatilag megegyezett. Az országház Pozsonyban