Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

1. BEVEZETÉS

tokon kívül a szegényebb sorsú tanulókat támogató ösztöndíj és kollégiumi rendszer, az líceumokban folyó magas szintű tanárképzés és a folyamatosan korszerűsített tantervek eredménye volt a jól működő iskolahálózat. Az iskolahálózat magas színvonalát mutatja, hogy az evangélikus oktatási rendszert nemcsak protestánsok, de jelentős számban ortodoxok is igénybe vették. A fiatal Székács József, későbbi pesti lelkész és bányakerületi szuperintendens az 1830as években a szerb ortodox Nicolits Péter házitanítójaként jutott el Eperjesre, ahol ő és tanítványa jogot hallgattak a líceumban. Székács alma matere, a mezőberényi gimnázium egyébként is híres volt arról, hogy a földrajzi közelség miatt ortodox szerbek tanultak falai között.

34 Az autonómia ára az állami támogatás hiánya volt. Az evangélikus egyházra pedig egyre nagyobb terheket rótt a kor színvonalának megfelelő egyházi, és iskolai infrastruktúra fenntartása, fejlesztése. A protestánsok nem rendelkeztek hatalmas földbirtokokkal, a tehetős birtokos réteg sem volt kellő számú. Az evangélikusokat ezen kívül sújtotta a szórványhelyzet is, hogy egyes mezővárosokban és városokban kisebbségi felekezetként éltek, így helyi pénzforrásokhoz is nehezen tudtak hozzájutni. Nagyon sokan úgy gondolták, hogy új anyagi források bevonása nélkül az egyház nem tud talpon maradni. Ilyen eszközök bevonása csak közvetett vagy közvetlen állami beavatkozás segítségével volt elképzelhető. A magyarországi katolikus egyház, és a külföldi evangélikus egyházak példája azonban azt is megmutatta, hogy az állami támogatásnak ára van. A katolikus egyház II. József korától kezdve, a hatalmas anyagi dotációval párhuzamosan egyre inkább elveszítette függetlenségét a fenntartó állammal szemben.

35 A német tartományi evangélikus egyházak nagy része pedig ún. konzisztoriális rendszerben élt, amelynek lényege az volt, hogy az egyes egyházak élén álló egyháztanácsok tagjainak nagy részét az uralkodó nevezte ki.

36 Az evangélikus egyház korlátozott eszközeivel próbált úrrá lenni szegénységén. Az iskolák, a nagyobb építkezésekbe fogó, vagy elemi csapások által sújtott gyülekezetek részére rendszeresen rendeztek országos gyűjtéseket. A két protestáns felekezet együttműködésének szép példája, hogy ezekben a gyűjtésekben evangélikusok és reformátusok egyaránt részt vettek. Elsősorban az iskolák és a diákok helyzetét voltak hivatva javítani a különböző alapítványok, amelyek általában hagyatékok útján keletkeztek, és kamataik folyamatos bevételi lehetőséget biztosítottak. Nem elhanyagolható az az anyagi segítség sem, amelyet a külföldi protestáns testvéregyházak juttattak időről-időre a magyarországi protestánsok számára. Függetlenség és szegénység, a kor kihívásai és az elemi anyagi gondok nyomása, a katolikus egyház nyomasztó gazdagsága miatt lett az 1849-ben előállt új helyzetben éppen az autonómia sorsa az egyik legnehezebb kérdés az evangélikus egyház számára. A szabadságharc leverése után ezt az autonómiát törölte el az abszolutizmus állama. M Elek László: Székács József. Gyula, 1994. 55 Szántó, 398-404. p. * Evangelisches Kirchenlexikon II. Göttingen, 1989. 1202-1203. p.