Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
1. BEVEZETÉS
egyházban, a kerületek hegemóniáját nem sikerült megtörnie. 28 Az egyetemes felügyelő, vagy az egyetemes közgyűlés (amelyen pl. a dunántúli egyházkerület éveken keresztül nem képviseltette magát) határozatainak végrehajtása a kerületek jóváhagyásán múlott. Ezt sokan érezték, ezért a reformkorban kerületi, illetve egyetemes szintű előkészítése zajlott az egyházszervezet átalakításának. 2 '' Az egységes fellépés hiánya az állammal és a hierarchikusan szerveződő, a 19. században meglehetősen ellenséges katolikus egyházzal szemben is hátrányosan érintette az evangélikus egyházat. A lassan meginduló modernizáció is igényelte volna a nagyobb egységet, de a hagyományok, a teljes lelkiismereti szabadságot hirdető liberális teológia, és sok egyházi bizalmatlansága (pl. azért, mert az egyetemes felügyelőnek a hierarchiában egyházi párja - egyetemes szuperintendens, illetve püspök - nem volt) meggátolta a nagyobb egység létrehozását. Ebben a korszakban nem volt állandó központja a kerületeknek sem, hiszen a szuperintendens továbbra is gyülekezete lelkésze maradt. A bányai egyházkerület talán éppen nagy kiterjedése miatt - közgyűléseit rendszeresen Pesten tartotta, illetve ezt követően itt zajlottak az egyetemes közgyűlések is. Ez Pestnek - amelynek evangélikus gyülekezete viszonylag fiatal és kis létszámú, de dinamikusan fejlődő volt - abban az időszakban adott központi szerepet az evangélikus egyházban, amikor annak kulturális és politikai jelentősége kezdett megnövekedni az országon belül is. Ez lehetővé tette az evangélikus egyháznak azt, hogy adott esetben - mint például az uniókísérlet idején - az országos politika látómezejébe kerüljön. Egyetemes, sőt a reformátusokkal közösen fenntartott intézmény volt 1713-tól Bécsben, majd Pozsonyban, később Budán működő ágensek. Az ágensek egyrészt a központi kormányszékek felé közvetítették a protestánsok kívánságait a kormányt érintő legkisebb gyülekezeti ügyektől kezdve az egyetemes egyház egészét illető legfontosabb problémákig, másrészről - pontosan ismerve a kormányszékek működését - tájékoztatták arról megbízó egyházaikat, hogy milyen kéréseket érdemes adott időben az egyes kormányszékek elé vinni. Az ágensek révén szinte hivatalos formát öltött az egyes kormányszékek tisztségviselőinek megvesztegetése is, amely elég hatékonyan segítette a különböző engedélyek (pl. templomépítésre, gyülekezet alapításra, lapindításra) megszerzését. 3 " A lelkészek, esperesek, szuperintendensek és felügyelők közvetett vagy közvetlen választás útján kerültek hivatalukba. Ez a kor viszonyai között demokratikus színezetet adott az evangélikus egyháznak, és adott esetben példamutatásul szolgált az államigazgatási reformok - pl. a népképviselet - bevezetéséhez is. Természetesen a világi közigazgatás, elsősorban a vármegyei kormányzás mintái is hatottak az egyházra. Ez nem véletlen, hiszen az egyházmegyék és egyházkerületek irányításában szerepet vállaló világiak általában a vármegyei közigazgatásban szerezték kormányzati tapasztalataikat. Ezért pl. egy egyházi közgyűlés irányítása, lezajlása adott eset11 Evangélikus Országos Levéltár (EOL) Jegyzőkönyvek; Egyetemes Közgyűlés, 1845. 5. p. " Bucsay 154-155. p. " Mályusz 83-84. p.
