Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

6. MEGTORLÁS AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN

meg a kapcsolatot a magyar kormánnyal, és a Függetlenségi Nyilatkozat tartalmát is ismertette gyülekezetével. Ezek miatt nagy mértékben felelős azért, hogy Selmecbánya és környéke végig kitartott a magyar ügy mellett.

372 Mint ahogy korábban Haubnerért, úgy Szeberényiért is többen igyekeztek közbenjárni. Április végén maga Haynau látogatta meg cellájában, hogy érdeklődjék azután, akinek sorsa iránt akkora volt az érdeklődés. Május végéig húzódott a pere, amelynek végén halálra, illetve kegyelemből húsz évi várfogságra ítélték, de a közbenjárók hatására, és korára való tekintettel, kegyelemből szabadon engedték. Szeberényit ennek ellenére felháborította, hogy bírái bűnösnek találták. Noha kegyelmet kapott, a családi tragédia nem kerülte el. Legidősebb fia, aki honvédnak állt, az isaszegi csatában esett el még 1849. áprilisában. Feleségét, aki Pesten járt közbe Haynaunál férje szabadon bocsátása érdekében, otthon betegen találta, s rövid időn belül el is hunyt. Szeberényi 1856-ban bekövetkezett halálig szolgált gyülekezetében, Selmecbányán.

373 Pákh Mihály tiszai püspök a szabadságharc bukását menekülés közben, iglói székhelyétől nem messze, Dobsinán érte meg. 1849. szeptember végén Húrban hívei jelentek meg Gömör vármegye északi részén, hogy bujdosó honvédeket, és más menekülteket fogjanak el. így jutottak el Dobsinára is, de Pákh ekkor már továbbmenekült, és a környékbeli falvakban bujdosott. Nem sokkal később azonban úgy döntött, hogy visszatér székhelyére, Iglóra, és szembenéz sorsával. A megye császári biztosa azonban nem tartóztatta le, így tovább folytathatta lelkészi, illetve 1850 februárjáig püspöki működését is. Elmozdítása után a kirendelt adminisztrátornak megtagadta a püspöki levéltár és pecsét átadását, amelyet végül a XIII városi esperesség küldöttsége vett át tőle. Családját sem kerülte el a megtorlás, egyik, honvédnak állt fiát besorozták, másik, a zaklatásokat megelégelve, önként jelentkezett a császári hadseregbe. Pákh Mihály már méltán gondolta úgy, hogy a megtorlás hullámai lecsendesedtek, amikor 1852. február 2-án letartóztatták, és Lőcsére, majd Kassára vitték. A kassai haditörvényszék először halálra, utóbb kegyelemből négy évi várfogságra ítélte, két, már említett szepesi lelkésztársával, Ernst Kleinnel és Martin Ruhmannal együtt.

374 Az ítéletet a következő módon indokolták: ,J*ackh Mihály (...) a kath. vallást, ennek szolgáit és híveit kebellázító módon szidalmazta, több személyeket loyalis érzelmeik nyilvánítása miatt halállal fenyegetett, — tíz húérzelrnű iglói lakost feladott Cornides Giicrillavezérnck, ki azokat befogató s elhurczolá , - s két fiát beszolgáltatta a fölkelősereghez. Egyházközségét szakadatlanul fanatisálta a törvényes kormány ellen, Magyarország forradalmi függetlenségi nyilatkozata ünnepélyére, 1849 május végén Iglón s Lőcsén beszédeket tartott, s mind ezen alkalommal, mind különben is, a Felséges dynastiát a legdurvább gyalázások s leghevesebb szidalmazásokkal igyekezett lealázni."

375 Az ítéletben elhangzott állításoknak nem állt módomban utánanézni, azonban az kétségtelen, m Uo. m Szeberényi 123-124. p. "

4 Hörk, 83-84. p. m Budapesti Hírlap, 1852/2. 4058. p.