Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
6. MEGTORLÁS AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN
vélnek három soráért bárkit fel lehetne akasztani. Hiábavalónak bizonyult Márai Dorottya főhercegnő közbenjárása is, aki Bauhofer György budai lelkészen keresztül értesült Haubner letartóztatásáról. 368 Haubnert két év várfogságra ítélte a hadbíróság, amelyből két hónapot Pozsonyban, majd tizennyolc hónapot Kufsteinben kellett letöltenie, négy hónapot pedig a sorozatos közbenjárások hatására a királyi kegyelem elengedett. Győrbe azonban nem térhetett vissza, gyülekezetétől és családja egy részétől elszakítva Sopronba internálták, amely az ötvenes években, kerületi székhelyként a Dunántúl leginkább ellenőrzött városa volt. A rendőri zaklatásoktól fia, Haubner Rezső tekintélye védte meg, aki Sopron egyik legelismertebb orvosa volt. Soproni száműzetéséből a nagygeresdi gyülekezet kitartása mentette ki, amelyik 1853-ban lelkészévé választotta. A hatóságok engedélyét nagy nehezen megszerezve, végül 1856-ban foglalhatta el Haubner a nagygeresdi lelkészi állást. A protestáns pátens visszavonása után kapta vissza püspöki székét 1860 májusában, majd egy évvel később Győrbe is visszaköltözhetett. 1865-ben mondott le püspöki tisztéségéről, és lelkészi hivataláról, majd 1880ban bekövetkezett haláláig említett fiánál, a soproni orvos Haubner Rezsőnél élt visszavonultan. 369 Szeberényi János, a bányai egyházkerület püspöke 1849. szeptember 2-án, naplójában feljegyezte, hogy a szabadságharc ügye elveszett az orosz beavatkozás következtében. Püspöki és lelkészi működését 1849. december 24-ig folytathatta, amikor egy kéttagú bizottság jelent meg a lelkészi hivatalban, amely összes iratát lefoglalta, és a városházára vitte. Jellemző Szeberényire az az anekdotikus történet, mely szerint az eljárásban azt tartotta leginkább sérelmesnek, hogy az megzavarja a másnapi - karácsonyi - istentiszteletre való készülésében. Működését még egy ideig folytathatta, 1850 februárjában, az újságból tudta meg, hogy püspöki hivatalából elmozdították. 370 Ekkorra már a hadbíróság előtt feküdt az az ügyészi jelentés, amely Szeberényi elkobzott iratai alapján emelt vádat a püspök ellen. Súlyos körülménynek számított, hogy iratai között megtalálták a szabadságharc kormányainak, és kormánybiztosainak rendeleteit, de a vádat valójában Szeberényi elkobzott naplójának bejegyzéseire alapozták, amelyből az ügyész szerint kiderült, hogy a püspök a forradalom egyik fő tényezője volt Selmecbánya környékén. Szemére vetette vallási fanatizmusát, amikor a szerbeket és horvátokat a protestantizmus ellenségeiként festette le körlevelében. 371 1849. márciusában Pozsonyba rendelték a püspököt, ahol a vízivárosi kaszárnya egyik zárkájának fogja lett, amíg pere zajlott. A már említett napló bejegyzései alapján azzal vádolták, hogy a magyar kormány sorozási rendeleteit kihirdetve, közvetve a törvényes uralkodó elleni fegyveres lázadásban működött közre, körleveleivel az alája rendelt lelkészeket is ellenállásra bíztatta, a trónfosztás után sem szakította Payr, 285. p. Poszvék, 50. p. Szeberényi 122. p. Steier, 631-637. p.
