Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
6. MEGTORLÁS AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN
Özvegye nem tudta kiheverni az őt ért csapást. Egészsége megromlott, 45 évesen, 1854-ben elhunyt. Rázga alakja nemcsak az egyházban, hanem az egész magyar társadalomban ismertté vált, és az 1849. utáni nemzeti gyász része lett. Széles körben ismertté vált az a festmény, amely kivégzésének „idealizált" jelenetét ábrázolta, ahogyan saját maga, lelkészi ruhában viszi bitófáját kivégzésének helyére, a pozsonyi „Szamárhegyre", követi őt felesége, s hat (!) gyermeke. 364 A szabadságharc pozsonyi vértanúiról írott könyv szerzője a „legidealisztikusabbnak" nevezi Rázgát a Pozsonyban kivégzettek közt. Valóban ugyanolyan eltökélten támogatta a magyar kormányt, mint amilyen tudatosan vállalta a vértanúságot azokért az eszmékért, amelyekben sziklaszilárdan hitt. Egyik kortársa szerint a haza ügyéért mindvégig kiálló, teológiailag különben következetesen liberális nézeteket valló 365 lelkész volt, akit adottságai igazán a katonai pályára predesztináltak volna Akárcsak Wimmer, ő is a hazai németségnek azon tagjainak sorát gyarapította, akik teljes buzgalommal, végig támogatták a magyar szabadságharcot. 1852-ben, Pákh Mihály tiszai evangélikus püspökkel egy időben több evangélikus lelkészt is elítéltek. Martin Ruhmann késmárki lelkészt a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetéséért, és a Szepesbéla ellen vonuló császári csapatok elleni népfölkelésre biztató beszédéért, és a népfelkelésben való részvételért állították bíróság elé. Ernst Klein felkai (Szepes megye) evangélikus lelkészt szintén ezekért a vétségekért vonták felelősségre, bár az ő bűnlajstromát az is gyarapította, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésekor a császári házat gyalázva, felségsértést is elkövetett. Ruhmannt halálra, illetve kegyelemből két év várfogságra, Kleint szintén halálra, és kegyelemből négy év várfogságra ítélték. Mihail Kolpasky teológushallgatót azért vonták felelősségre, mert 1849 júniusában, Bátban (Hont megye) kihirdette a Függetlenségi Nyilatkozatot, és Horváth Mihály kultuszminiszter rendeleteit szlovákul ismertette. Mivel erre a megye egyik szolgabírája kényszerítette, ezért nem ítélték el. Sámuel Hoits felső-micsnyei (Zólyom megye) lelkész ellen az volt a vád, hogy az orosz intervenció ellen meghirdetett népfelkelésben híveivel együtt részt vett, és a magyar kormány által meghirdetett nemzeti böjtöt is megtartotta. A bíróság ugyan bűnösnek találta, és halálra ítélte, de különösebb indoklás nélkül teljes kegyelemben részesítette. 366 Láthatjuk, hogy hasonló bűnökért teljesen más büntetéseket szabhatott ki a hadbíróság, sőt a büntetést akár el is engedte. Ez valószínűleg egy-egy tekintélyes személyiség közbenjárásának volt köszönhető, amit azonban ma már nehéz kideríteni. Az egyes lelkészek elleni eljárások mellett az evangélikus egyházat a forradalom és szabadságharc leverése után ért megtorlást leginkább a négy evangélikus egyházkerület püspökének sorsa jelzi. Míg az egyes lelkészek elleni eljárásoknak gyakran inkább helyi jelentőségük volt, és a lelkész híveinek, faluja vagy városa lakóinak megfélemlítését szolgálták, addig az egyház legfőbb vezetőinek elmozdítása és elítéKumlik: 55-68. p. Schmidt, 65. p. Budapesti Hírlap, 1852 / 852. sz. 4057-4058. p.
