Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
1. BEVEZETÉS
a magyarországi és külföldi jobbágyok áttelepítése a pusztán maradt területekre. Noha a telepítések során a katolikus jobbágyok élveztek előnyt, evangélikus települések is keletkeztek így. Az Alföld nagy evangélikus települései - Békéscsaba, Kiskőrös, Tótkomlós, Szarvas stb. - felső-magyarországi evangélikusok áttelepítésével keletkeztek. Fontos szerepe volt a békés megyei evangélikusok letelepítésében a környék legnagyobb földesurának, Br. Harruckernnek. Tolna megyébe német, sváb telepesek érkeztek szintén a földesúr, Mercy hívására. Az újonnan letelepülők viszonylag szabadon gyakorolhatták vallásukat, a földesúrtól segítséget kaptak iskolájuk, esetleg templomuk felépítéséhez, és maguk választhatták lelkészüket. A telepítéssel kialakult alföldi és dél-dunántúli gyülekezetek erősítették lélekszámban az evangélikus egyházat, bár ezek a szigetek más vallású településekkel voltak körülvéve, így fennmaradt, sőt megerősödött az evangélikusság szórvány helyzete. 8 A találóan „csendes ellenreformációnak" nevezett korszaknak II. József uralkodása vetett véget. Mária Terézia uralkodásának vége felé már új eszmék terjedtek el szerte Európában nemcsak a filozófusok, hanem az uralkodók között is. A felvilágosodás egyik fontos jelszava lett a vallási türelem, a tolerancia, és gyengült az „egy állam, egy vallás" elv ereje. A vallást kezdték az egyén belső ügyének tekinteni, amelybe az államnak minél kevésbé kell beavatkozni. A felvilágosult állam már nem valamely felekezet érdekeinek legfőbb védője, hanem elsősorban saját érdekei, az államérdek szerint cselekszik. Az államnak pedig egyáltalán nem érdeke, hogy egyes alattvalóinak tehetségét hagyja kárba veszni csak azért, mert azok más felekezethez tartoznak, mint az adott országban a többség. Ahogyan II. József megfogalmazta: „...meg vagyunk győződve arról, hogy (...) a keresztyén kegyességtől helyeselt igazi türelem a vallás és az állam számára a legnagyobb hasznot hozza... II. József trónra lépését a protestáns egyházak körében nagy várakozás előzte meg, mivel már ismerték a vallási türelemről vallott nézeteit. Az 1780 novemberében trónra lépett császárhoz a következő évben beadvánnyal fordultak az egyházkerületek, amely ürügyként szolgált arra, hogy 1781. október 25-én megjelenjen a protestánsok helyzetét rendező türelmi rendelet. A rendelet eltörölte a dekretális esküt, ezzel felszabadította az állami hivatalokat a protestánsok számára, megszűntette a körmeneteken és katolikus ünnepeken való kötelező részvételt. Talán legfontosabb és leghatásosabb intézkedése az volt, hogy engedélyezte új gyülekezetek létrejöttét olyan településeken, ahol ezt legalább 100 család kérte és anyagi erejük is megengedte saját egyházközség fenntartását. Ezeken a helyeken templomokat is lehetett építeni, bár a rendelet tett különböző megszorításokat, pl. megtiltotta az utcára néző bejáratot, torony építését és harang használatát. A katolikus egyház ellenállásának dacára későbbi rendeleteiben már 50 család részére is engedélyezte gyülekezet alapítását és a templomépítésre vonatkozó megszorításokat is enyhítette. 10 Zsilinszky Mihály (szerk.): A magyarhoni protestáns egyház története. Bp. 1907. (továbbiakban: Zsilinszky: Protetantizmus) 388-390. p. Bucsay 150. p. Mályusz 262-285. p.
