Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Forrásgyűjtemény - 100 forrás

6 Torkos András August Hermann Franckénak Győr, 1709. július 30. Tudomása szerint levelei sorra elvesztek, ezért újra megköszöni az Engesztelő áldozat megjelentetését. Mivel a nyomda vezetője, Christoph Voigt más hivatalt kapott, nem tudja, ki felel a magyar könyvekért. Kéri, hogy gondosan őrizzék őket az árvaházban, s alkalomadtán juttassák el hozzá. A szállításra nem tud biztonságos módot. Az első adódó lehetőségedéi legalább 100 példányt küldjenek az imakönyvből és a Győri kátéból. - Egyházuk elöljárója, Johann Iiier von Wagneregg katolizált, s a Szűzanya köztéri szobránál mindenki megdöbbenésére rózsafüzérrel imádkozott. Grada et pax a Deo et Patre Domini nostri Iesu Christi! Plurimum reverende ac amplissime Domine! Quod in promovendis litteris tam infelix sim, ut tertia iam epistola dimissa vix unam ad manus Tuas pervenisse intelligam, valde me exeruciat animi. Etsi enim parum Tua interessé sentiam, utrum a tarn bardo homine litteras inculto stylo exaratas legas, an minus: tarnen mea plurimum inter est Te, charissimo ac amplissimo Viro, Patrono uti. Quippe pietatis ac insignis virtutis Tuae fama etiam apud exteros passim hominum per ora volat, adeo ut etiam a remotissimis quibuscunque intense pieque ameris. Proinde Tui desiderio ductus non possum, non quin Te facessem litteris. Inprimis autem summás Tibi grates persolvere debeo pro singulari benevolentia, qua libello precationum Hungarico

1 succurristi, ut cum decore et honore honestissimo prelo Vestro liberatus sit. Deus, sanctae devotionis autor, faxit, ut quotiescunque orantes ex hoc libello preces ad astra mittunt, toties aliqua salutaris fructus particula in Te redundet. Caeterum quia praeclarus dominus Voigt,

2 preli Vestri procurator, a Vobis ad maiora sit vocatus, cui librorum Hungaricorum cura sit commissa, non constat, nisi quod in Te et in pietate Tua spes nostra sita est; igitur et humillime oramus, fac, reverendissime Domine, ut in orphano-trophei Vestri quodam tuto loco illis spácium indulgeatur. Et si temerarium petére non esset, provideas, obnixe instamus, qua libri ad nos tuto deferri queant. Etenim diffiteri nequeo, quam vexet nos dubia asportandi commoditas, unde, o Vir Dei, si erues, nos omnes, quibus libellus ille cordi est, ad immortales reverendae cultus Tibi devictos habebis. Da ergo operám, ut luctantibus succurras, et prima occasione, si non amplius, vel centum exemplaria precationum, iuxta et catecheseos

3 iubeas adferri. Equidem tarn magno Viro tantas creare molestias non leviter nos pudet, sed in graviori diserimine constituti, unde nobis consulamus, non constat. Parce igitur temeritati, quam genuit necessitas. Quod super est, nova, quae nunc apud nos habentur, tenebras potius, quam lucem merentur. Primas quidam ex ecclesia nostra, nomine Joh. Iiier von Wagnereg, equidem genere obseurus, sed fortuna et in praesidio huius fortalicii militari officio clarus, ex iniusto quaestu dives, aetate senex, ad papismum defecit, neque non publico bonorum scandalo nuper in foro ad statuam Beatae Virginis cum stupore circo ac plateis asuetae plebis genibus flexis et ex elatis manibus longum dependente, ut vocant, rosario per integram fere horam de murmuravit. Proh Deum! quantae hinc mihi lacrumae, quanti cruciatus animi, quanti dolores? exprimere nequeo. At solamen, quod firmissime credo iacturam eius animae mihi non imputatum iri, qui omnia lubens facio, imprimis in hac de-