Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - IV. Biblicizmus és bibliai filológia
Az Újtestamentum végül „Lauban: Schill, 1754" impresszummal csak posztumusz, 1758-ban 241 látta meg a napvilágot Heinrich Christoph Müller jaueri nyomdájában. A hosszú hányattatás történetét részletesen ismerjük a szöveg gondozójának, Kerman Józsefnek 242 egyidejű beszámolójából. 243 A munka valóban Laubanban kezdődött Nicolaus Schill officinájában, s kétharmada el is készült, ekkor azonban a hétéves háború kirobbanása félbeszakította. A maradék már a határon túl, a sziléziai Jauerben Müller betűivel került a prés alá. A kiadvány jóval többet tartalmaz annál, amire az első, 1747-es híradásból következtethettünk. Bárányék az Újszövetség szövege mellé felvették Johann Reinhard Hedinger kiadásának (Stuttgart, 1704) építő magyarázatait, bő jegyzetekben kivonatolták Christoph Starcke Synopsis bibliothecae exegeticae in Nóvum Testamentum (1-3. Leipzig, 1733-1737) c. kézikönyvét, történeti bevezetésekkel láttákéi az egyes könyveket, s még két metszett térképpel (a Szentföld, ill. Pál útjai) is ékesíttették Bibliájukat. A görögből készült fordításhoz nemcsak a régebbi latin, német és magyar verziókat (főleg Torkosét) hívták segítségül, hanem több helyen bizonyíthatóan a legfrissebb német szövegre, Gustav Georg Zeltner Bibliájának második kiadására (Altdorf, 1740) támaszkodtak. Ennek még előszavából is átvettek egy képet: „...a' későbben nyilt szem többet lat, és a' magas ember vállán álló törpe a' legnagyobb embernél meszszebb ér." 244 A kép nemcsak abban az értelemben találó, hogy revíziójuk során is elismerik fordító elődeik érdemeit. így is interpretálhatjuk: munkájukban kevés bár az önálló gondolat, amit mástól merítettek, azt viszont a legjobb helyről vették. A három falusi pap törpeként az akkor „legmagasabb ember", a német pietizmus vállára állva nézett körül a bibliai filológiában. Bárány György, Bárány János és Sartoris János Újtestamentum-fordítása mellett a tudományos közvélemény két évszázada számon tartja a szerzőhármas - ki tudja, 241 Fekete 1990.; 1996. 242 Kerman Józsefről csak annyi biztosat tudni, amennyit a „Bekenner der Wahrheit" árul el magáról a Historischer Vorberichtben. Annak alapján, hogy „de Kapolts"-nak írja alá a nevet (92), feltételezhető, hogy 1692 körül itt született, ekkortól kezdve volt ugyanis Ján Kerman rövid ideig kapolcsi lelkész. 243 Historischer Vorbericlit von dem Zustande der evangelisch-lutherischen Kirchen in Ungarn. Denen respective Höchst- und Hohen auch günstigen Wohlthätern welche einen milden Beytragzum Druck der neuen Ausgabe eines ungarischen Neuen Testaments, hoch geneigt und willigst zu thun geruheten, im Namen der sämtlichen evangelischen Kirchen in Ungarn, den verbindlichst schuldigen Dank einigem lassen öffentlich bezeugen zu können, nebst einer Anzeige was in dieser Edition geleistet worden, wohlmeinend aufgesetzt. „Lauban" Qaucr: Müller], 1758. 8° 40.1. BEK Ac 6453. Vö. Csepregi LKW 1994.; 1995.; MKSz 1996. A legutóbbi közleményben a laubani impresszumot még részben valósnak fogadtam cl, s a Vorbericht szerzőjét csak feltételesen azonosítottam Kcrmannal. Az azonosítást azóta több adat megerősítette: 92, 93 (vö. Wotschkc 1927. 69. l.j.; Schmidt J. 1940. 47). 244 Elöl-járó-Beszéd b2a. Zcltncr előszavában (1738). „Hat man also bisweilen weiter gesehen, so ist man stets eingedenk gewesen, man stehe einem großen Riesen auf den Achseln, und schaue sich da als ein kleiner Zwerg um."
