Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Forrásgyűjtemény - 100 forrás
30 Torkos András August Hermann Franckénak Győr, 17 í 4. december 18. Még tart a pozsonyi országgyűlés, de a király távolléte hátráltatja a döntést. Egy a protestánsoknak kedvező rendelet felbőszítette a klérust (ezt a patrónusok kérvényével együtt elküldte neki). A katolikus rendek követelik a dekretális eskü bevezetését, a király azonban erről hallgatott a rendeletben. Károlyi István és Vázsonyi Márton is cáfolták a felső-magyarországi diák derűs beszámolóját, de ha neki kevés a hitele, az összes dunántúli lelkész, elsősorban az otthonukból elűzöttek, igazolják szavai hűségét (különösen az, aki a mai napig fogságot szenved). Kétségtelen viszont, hogy az országgyűlés kezdete óta nyugalmuk van. - Köszöni a fiának, fustus fánosnak nyújtott jótéteményeket. A tandíjat állni fogja, mégha szájától is vonja meg a falatot. Grada, pax, salus ac benedictio ex alds! Reverendissime ac amplissime Domine! Dudum in animo propositas quod tardiuscule transmitto literas, rado est, quia Tibi, magno sacrarum rerum Patrono de rebus ecclesiarum per Hungáriám Deo sacris certius quid scribere constitui. Utinam et optabilius scribere possem! Posonii comitia adhuc continuantur, consident regni proceres, iudicia conferunt, verum ex absentia ac silentio regis velut suspensi deliberant nihil. Interim Regia Maiestas divulgato decreto protestantibus favorabili clerum crudeliorem effecit, imo universus status catholicus exacerbatus omnia consilia omnesque conatus destruendo aut saltem enervando tam clementi decreto impendit. Paucis: causa nostra unicus ferme scopus, in quem quilibet catholicorum telas igneas [!] mittit. Ut vero Tibi, magne Patrone, status ecclesiarum nostrarum accuratius constet, una cum decreto de nobis edito etiam supplicatorias, quas causae nostrae patroni ultimato sacrissimae Caesareae Regiaeque Maiestati exhibuere, transmittere libuit. Quas ubi perlegeris, intelliges sane, quae sors, quaeve conditio nostra. Hoc tarnen in supplicatoriis declaratione indiget, quod ubi de iuramento verba fiunt, respectus habetur ad instantiam catholici status in nostram perniciem ac exterminationem Caesareae Regiaeque Maiestati exhibitam; nempe decretaliter constituuntur. Omnes cuiuscunque ordinis ac religionis incolae, quibus e re est praestare iuramentum, praestent illud non tantum per Deum sed etiam per Beatam Mariam ac per omnes sanctos. Ac immortales grates clementissimo regi nostro, qui tarn perniciosa postulata tantum abest, ut decretis regni inserere voluisset, quin potius silentio transiit. Caeterum literis novissime ad Te datis' confirmaveram ea, quae ex relatione cuiusdam superioris Hungáriáé studiosi in dubium vocaveras. Addidit etiam dioeceseos nostrae senior, reverendus dominus Stephanus Karoli attestationem, 2 subscripsit quoque noster Vasonyi. Sed et omnes Cis Danubiani tractus pastores nostri nomina sua dabunt libenter, si mea fides dexteritasque Tibi suspecta videtur. Imprimis autem illi, qui ante inchoata regni commitia parochiis suis armata manu exturbati, supellectilibus omnibus ac bonis exuti, adhuc exules piorum elemosynis aluntur, testes mei erunt. Maximopere ex his quartus ille, qui noctu adorsus, ligatus, arcerbis [!] verberibus tractatus, depraedatus, abductus, carceri intrusus, ad usque hodiernum diem in squaloribus detentus pro veritate relationis meae militabit. 3
