Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VIII. Az apostoli kereszténység

és Jákób) kijelentette magát. Erről az Úr Jézus Krisztusról vallja a gyülekezet, hogy „amikor Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlőségét ragadománynak (azaz saját javára kihasználható zsákmánynak), hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel és emberekhez lett hasonlóvá... megalázta magát és engedelmes volt halálig, a keresztfa haláláig. Ezért Isten is felmagasztalta őt és oly nevet (azaz méltóságot) ajándékozott neki, amely minden név felett való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon..." (Fii 2,5-11). így Jézus Krisztus „Dávid magvából lett test szerint, és Isten fiául rendeltetett hatalommal a Szentség Lelke szerint a halálból való feltámadás által" (Róm 1,2-4). Ezt az „evangéliumot" (örömhírt) hirdette Pál apostol és az első keresztyén misszionáriusok: Isten kegyelmes Atyánkká lett Jézus Krisztusban. Irgalmából fogadja gyermekeivé azokat, akik Jézus Krisztust Uruknak fogadják és benne hisznek, mert Isten Jézust az engesztelés eszközlőjévé tette, hogy így mutassa fel a tőle elválasztó bűnt eltörlő és új engedelmességet szerző „igazságát" (Róm 3,21-26). Isten pedig megmentő „igazságát" ingyen, (egyedül) a Jézus Krisztusba vetett hit által ajándékozza. Noha a keresztyén gyülekezet és annak minden tagja felszabadult az ószövetségi törvény, de minden más népi vagy pl. régi szokásban gyökerező törvény kötelezése alól, és Isten kegyelmét nem kell sem kultikus szertartásokkal, sem ún. jócselekedetekkel keresni ; Isten kegyelme és az azt elfogadó hit nem szabadít fel erkölcsi lazaságra, még az önmagunk érdekét kereső önzésre sem, hanem inkább kötelez Jézus követésére, vagyis a felebarát javára önmagunkat is odaáldozó szeretetre. Nem egyes vallásos cselekményekkel, pl. aszkézissel (böjtöléssel) vagy szertartásosan végzett imádságokkal - kell Isten kegyelmét kiérdemelnünk, hanem egész „testünket" azaz egész személyiségünket, életünket kell „odaszentelnünk élő, szent, Istennek kedves áldozatul": ez válik az igazi, újszövetségi értelemben vett „okos istentiszteletté" (Róm 12,2). Testi indulataink fegyelmezése vagy az imádság nem válik feleslegessé. Pál apostol jól tudja, hogy Ádám bűnesete megrontotta 64