Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VIII. Az apostoli kereszténység

vábbra is az ószövetségi törvény szabályai szerint éltek. A pogány-keresztyéneknél a kérdés főként abban a formában jelentkezett, hogy „zsidóvá" legyenek-e, vállalva a zsidóság egyik alapvető szimbólumát, a körülmetélést és vele együtt az egész ószövetségi (cerimoniális és kultikus) törvényt, tehát pl. a szombat megtartását és a különféle étkezési szabályokat. A kérdés súlyos válságot idézett fel, amikor zsidó emisszáriusok a Pál apostol által alapított gyülekezeteket a törvény megtartására (körülmetélésre) akarták kötelezni. Ez utóbbi egyúttal azt is jelentette volna, hogy a keresztyén egyház megmarad a zsidóság kebelében és annak egyik válfajává, „szektájává" válik. Pál apostol harcolta meg az e vitakérdés körül támadt harcot, amint annak a Galata-levél máig is érvényes és döntő jelentőségű dokumentuma, Pál így lett a pogányok apostolává. Amíg a zsidó-keresztyén gyülekezetek elsorvadtak, a pogány-keresztyén gyülekezetek gyorsan szaporodtak. Kisázsiából Pál apostol áthozta a keresztyénséget Európába, Görögországba, sőt hamarosan alakult gyülekezet Rómában is. Ezeknek a gyülekezeteknek az életét nem a törvény rendelkezései szabályozták, hanem az Isten és a felebarát iránt tanúsított szeretet normája alatt (Róm 13,8-10) a Szentlélek által adott szabadságban éltek. A pogány- keresztyén gyülekezetek szóhasználatában a „Krisztus" (messiás) megjelölés tulajdonnévvé lett, vele együtt elhalványult a messiási remény politikai vonala. Jézus Krisztus döntő megjelölésévé az „úr" (görögül: „kyrios")* lett. Mivel pedig az Ószövetség görög fordítói az ószövetségi Isten-nevet („Jahve") ugyancsak „kyrios-nak", tehát úrnak fordították, azért amikor a görögül beszélő gyülekezet Jézus Krisztust a Szentlélek által adott felismerés alapján (lKor 12,3) „az Úr"-nak tudja, akkor egyúttal azzal az Istennel találkozik, aki az „atyáknak" (Ábrahám, Izsák * A „kyrios" a görögben nem a társadalmi rang megjelölése volt, ahogyan azzá lett a későbbi nyugati népeknél. Az „úr" mindig „valakinek (pl. a rabszolgának) az ura", tehát az, aki valakivel rendelkezett. 63