Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VIII. Az apostoli kereszténység

málták, hogy a keresztre feszített Jézust Isten feltámasztotta, előhívta a sírból, „úrrá és Krisztussá tette" (Csel 2,36). Ezért először egyes tanítványait, Pétert és Jánost idézték meg a legfőbb zsidó hatóság, a szinedrium elé, de hamarosan sor került az első keresztyén mártíriumra is, amikor Istvánt, a jeruzsálemi gyülekezet egyik vezető tagját a szinedrium elítélte és megkövezték (Csel 7). Az első gyülekezethez hamarosan csatlakoztak görögül beszélő zsidók: „hellenisták" (Csel 6,1; közéjük tartozott István vértanú is), sőt valószínűleg egyes prozeliták, tehát pogány származású egyének, akik zsidóvá lettek. De például a szerecsen királynő egyik főminiszterének (Csel 8,26-40), majd a római centuriónak (századosnak) megtérése, Fülöp, ill. Péter által történt megkereszteltetése (Csel 10) nyilván egyedi esetek voltak. Azonban a keresztyénség hamarosan túlterjedt a jeruzsálemi gyülekezet körén, eljutott Samáriába, sőt Palesztina határain túl Antiochiában megalakult az első keresztyén gyülekezet, amelynek tagjai pogány származásúak voltak. Antiochiában nevezték a keresztyén gyülekezet tagjait „keresztyéneknek" (görögül „christianoi" Csel 11,26). 2. A zsidóság zöme azonban Jeruzsálemben, Palesztinában és az egész római birodalomra kiterjedő (jórészt elgörögösödött, de Jeruzsálemmel szoros kapcsolatot tartó) zsidó szórványokban is megmaradt „az atyai hagyományokban". Ezért az egyház számára döntővé lett, hogy a zsidóság korlátait széttörve átlépett pogány területre és gyülekezeteinek többsége a római birodalomban a pogány lakosság körében alakult meg. Ennek a „missziói" szolgálatnak főhordozója Pál apostol lett, akit a keresztyéneket üldöző fanatizmusából a megdicsőült Krisztus maga térített meg, mikor Damaszkusz előtt mennyei dicsőségében megjelent neki (Csel 9,1-9; 22,3-21 ; 26,9-20). A pogányokból lett gyülekezetek megalakulása súlyos problémát jelentett az első egyház számára. A jeruzsálemi gyülekezet tagjai megmaradtak az ószövetségi templomi közösségben, to62