Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VIII. Az apostoli kereszténység

VIII. AZ APOSTOLI KERESZTYÉNSÉG 1. Az első keresztyén gyülekezet Jeruzsálemben - pünkösdkor - alakult meg. Tagjai zsidók voltak, és az első időben mások, mint zsidók nem is lettek a Krisztus eljövetelét váró gyülekezet tagjaivá. Ezt a gyülekezetet kezdettől fogva két körülmény jellemezte: Egyik a Jézus nevére gyakorolt keresztség, mellyel a feltámadott és megdicsőült Krisztus tulajdonául fogadta azokat, akik felismerték benne az ószövetségi ígéretek beteljesedését és eszkatologikus-apokaliptikus reménnyel várták e beteljesedés nyilvánvalóvá lételét. A másik döntő jellemvonás „a kenyér megtörése" (Csel 2,42, 47). A kenyér megtörésével hirdette a gyülekezet Jézus halálát, amelyet Jézus Isten akaratának beteljesítésére vállalt. Ugyanakkor az úrvacsorában könyörgött a gyülekezet: „Marana tha" (lKor 16,22), azaz „Jöjj el, Uram Jézus" (Jel 22,20). így volt együtt az első gyülekezet, amikor házanként megtörték a kenyeret és együtt voltak imádkozásban (Csel 2,42,47). Egyesek - ennek az együttlétnek lehetővé tételére - vagyonukat is odaáldozták : ezt szokták őskeresztyén „kommunizmusnak" nevezni, de a gyülekezet megmaradt az ajándékként felajánlott „vagyonok" elfogadásánál és nem alakított „termelő közösséget" (ami minden kommunista rendszer alapvető tényezője!). A jeruzsálemi gyülekezet kezdetben a zsidó vallásos közösség kebelében élt, melyet sem meg nem tagadott, sem megváltoztatni nem igyekezett. A tanítványok azonban hamarosan felhívták magukra a figyelmet, amikor Jézust hirdették és nyíltan prokla61