Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VII. Jézus Krisztus

érinti. De pl. a házassági elválás (Márk 10,1-11)* vagy a szombatnapi munkatilalom (Márk 2^27—28) kérdésében Jézus egyenesen érvényteleníti az ószövetségi törvényt. Pál apostol vonta le azután Jézus igéjének és magatartásának a végleges következményeit, amikor a zsidó körülmetélkedés törvényének érvénytelenítésével lehetővé tette pogányok körülmetélés nélkül való felvételét a gyülekezetbe és az így létrejött ún. pogánykeresztyén gyülekezetekben nem érvényesítette az ószövetségi törvényt, hanem a „nagy parancsolat" érvényességét hirdette meg a gyülekezetekben (Róm 13,8-10). f) Jézusnak ez az isteni felhatalmazást sugárzó és érvényesítő igehirdetése és cselekvése magában véve is újra felveti a kérdést: „Ki az, aki ilyen hatalommal cselekedhetik?" (vö. Márk 11,28). Mint láttuk, Jézus erre a kérdésre nem válaszol azzal, hogy magát messiásnak nyilvánítja. Az a megjelölés, amelyet Jézus önmagára alkalmaz, az „emberfia"**. Ennek a sajátságos megjelölésnek az önmagára való alkalmazásával Jézus egyfelől utalt arra a próféciára, amely szerint (Dán 7,13) Isten az apokaliptikus eszkatológikus titokzatos „Emberfiára ruház minden" hatalmat, dicsőséget és királyságot, hogy „minden nép, nemzet és nyelv neki szolgáljon". Jézus ajkán ez a titokzatos „Emberfia" az az „ember", aki mint a magvető elszórja a magot, melynek termését begyűjtve megvalósul Isten királyi uralma (Márk 4,26-29; Mát 13,3-9; Márk 4,1-9). Az „aratás", a termés betakarítása az ítéletet jelenti, amelyben az ítéletre felhatalmazott Emberfia elválasztja a jókat a gonoszoktól (Mát 25,31-46), nem a törvényhez ragaszkodó kegyességük, hanem a szeretetet gyakorló életfolytatásuk alapján. Az Emberfia-Jézusnak ezért az a küldetése, hogy „megkeresse * A házassági elválás kérdésében az első gyülekezetek a mindennapi élet viszonyaira való tekintettel valamelyes enyhítést engedélyeztek az elválás egyértelmű tilalmán, vö. Mát 5,31-32. ** Az „emberfia" (arámul „bar násá") tulajdonképpen egyszerűen azt jelenti: „ember", ahogyan azt pl. Zsolt 2,5 vagy Ezékiel szóhasználata pl. Ezék 2,1 stb.) mutatja. Különleges értelmet kap azonban a megjelölés Dán 7,13 próféciájában. 57