Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VII. Jézus Krisztus

a vallás lényeges tartozékának számítanak. Ezt még inkább alátámasztja az olyan vélemény, amely a csodában olyan eseményt lát, amely a mindenkor érvényes természeti törvénnyel ellenkező, azt mintegy „felfüggesztő" esemény. De ahogyan a hit manapság a közgondolkodásban egyenlővé válik a hiedelemmel és ellentétbe kerül a tudománnyal, úgy tűnik a csoda is a mai ember számára a hit olyan tartozékának, amely már csak azért sem érdemel hitelt, mivel nem a mai megalapozottnak látszó tudományos gondolkodáson, hanem a hiten nyugszik. Ebből következik, hogy sokszor próbálták a csodákat „természetesen" magyarázni, ill. megmagyarázni, és bennük olyan jelenségeket látni, amelyek - ha valóságos eseményeket tükröztetnek, és nem tisztára a képzelőerő kitalálásai - a jelenség megtörténtekor ismeretlen természeti erőket juttattak érvényre, vagy érzéki csalódáson alapultak. Az evangéliumokban leírt csodákat hasonló módon vonták sokszor kétségbe. Nem tagadhatjuk, hogy a csodákról szóló elbeszélések a gyülekezeti hagyomány alakulásának és továbbadásának folyamán leginkább voltak kitéve annak a veszedelemnek, hogy színezték őket, az evangéliumi elbeszéléseket csodás vonásokkal gazdagították, ilyen módon el is torzították őket, sőt az is megeshetett, hogy pogány csodás elbeszéléseket is Jézusra vonatkoztattak. Az evangéliumok kritikája ezért a csodatörténeteket ismételten összehasonlította az egykorú pogány csodaelbeszélésekkel és a zsidó írástudomány emlékeiben ránk maradt csodás jellegű elbeszélésekkel. Nem is vonható kétségbe, hogy az ókori csodaelbeszélések motívumaikkal, elbeszélésformájukkal hatottak az evangéliumi csodatörténetekre, és hogy ezek az elbeszélések helyenként mintegy átsütnek a bibliai csodatörténetek szerkezeti felépítésén és elbeszélés-modorán. Mindennek ellenére helytelen volna feltételezni, hogy az evangéliumokban megőrzött csodatörténetek mind és teljes egészükben a gyülekezetek legendaköltő fantáziájának a gyümölcsei. A legradikálisabb kritikai vizsgálat ellenére is mindig maradnak 52