Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.
Előszó helyett - VII. Jézus Krisztus
az evangéliumi elbeszélésnek olyan elemei, amelyek azt tanúsítják, hogy Jézus tanítványai és hallgatóközössége meg voltak győződve arról, hogy Jézus cselekedeteiben maga Isten munkálkodott. Ezért az evangéliumi elbeszélésekben nemcsak azokra a mozzanatokra kell figyelnünk, amelyek rokonságot mutatnak más antik csodaelbeszélésekkel, hanem azokra is, amelyek az utóbbiaktól való eltérést tanúsítják. Főként két ilyen vonást kell kiemelnünk. Egyfelől hiányoznak az evangéliumokból az olyan „csodák", amelyek arra mutatnának, hogy Jézus mintegy a saját csodatevő erejét, isteni hatalmát akarja demonstrálni. Másfelől hiányoznak Jézusnál az ún. „büntető csodák". Az antik csodaelbeszéléseknek egyik gyakori vonása, hogy a csodatevő mágus meglepetésszerű csodával bünteti azokat, akik vele szemben hitetlenkednek. Az ilyen „csodatételek" tehát mintegy bizonyítani akarják a csodatevő titokzatos, isteni hatalmát. A későbbi keresztyén gondolkodásból is ismeretes az a felfogás, hogy Jézus csodái igazolják istenfiúi méltóságát. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a gondolkodás az evangéliumokból teljesen hiányzik. Sem Jézus, sem az első keresztyén gyülekezetek nem hivatkoztak Jézus csodáira, mint isteni küldetésének vagy személye titkának bizonyítékaira. Az evangéliumi csodaelbeszélések zömét beteggyógyítások» teszik. Ezekhez tartoznak az ún. ördögűzések is, mivel antik gondolkodás szerint a betegségeket leginkább démonikus hatalmak okozzák, amelyek megszállják az embert. Jézus az ilyen esetekben segítőkészséggel fordul az elesettek, a társadalom nyomorultjai és kivetettjei felé. Ezeknek a gyógyításoknak az értelmét és tulajdonképpeni jelentőségét világítja meg Jézus igéje : „Ha én az Isten Lelkének segítségével űzöm ki az ördögöket, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa" (azaz megvalósul Isten királyi uralma; Mát 12,28). A gyógyítások, sőt általában Jézus csodái „jelekké" válnak: Isten királyi uralmának megvalósulását tanúsító előjelek - aminthogy főként János evngéliuma kimondottan „jeleknek" mondja Jézus csodáit (Ján 2,12 stb.). Baj, 53
