Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VII. Jézus Krisztus

tani, hanem önfeláldozó szeretetével véghez is viszi. Isten iránti szeretetünk mindig a felebarát iránt tanúsított, saját biztonságunkról is megfeledkező segítő készségünkben (vö. Luk 10,25-37) mutatkozik meg. Isten királyi uralma rajtunk is a segítőkészségben nyilatkozik meg. Bár Jézus a korában uralkodó kegyességen kritikát is gyakorol (amint az az irgalmas szamaritánusról szóló példázat is tanúsítja), sőt esetenként (pl. a házassági elválás kérdésében) túlmegy a gyakorlati kegyesség kritikáján és magát a mózesi törvényt is korrigálja, mégsem utasítja el az Isten félelmében gyakorolt kegyességet : Jézus nem hirdet a kegyességtől függetlenülő „morált", melyben az erkölcsiségnek önmagában van értelme. A felebaráti szeretet nem függetlenülhet az Isten szeretetétől és annak értelme csak az Isten akarata iránt tanúsított engedelmességben van. Az Isten királyi menyegzőjére való meghívás elmulasztásánál nem szolgálhat mentségül mindennapunk kötelező munkafeladata. A „hivatalos" vendégek helyett pedig nem az erkölcsi életfolytatásukban kifogástalan polgárokat, hanem a „gonoszokat és jókat" egyaránt beterelik a szolgák, azokat, akik éppen hajlandók engedelmeskedni és elfogadják a király bűnbocsátó irgalmát. És mégis ugyanakkor a Király megköveteli a „menyegzői ruhát", nem vihetjük eléje mindennapi életünk mocskát és úti porát (vö. Mát 22,1-10 és Luk 14,16-24). c) Isten királysága közel voltának meghirdetése és vele kapcsolatban a megtérés követelménye Jézusnál nem marad „igei tanítás" - ahol a „tanítást" nem szabad a modern ismeretközlés értelmében venni -, hanem az evangélium szerint isteni felhatalmazással szóló igehirdetést értve rajta: Jézusnál ez a „tanítás" éppen ezért elválaszthatatlan a „cselekvéstől". A mai ember számára ezek a cselekedetek leginkább a modern gondolkodást megbotránkoztató „csodák", olyan cselekedetek, ill. események, amelyek a szokásos tapasztaláson túlnőnek és isteni hatalom megnyilatkozásává válnak. A „csodák" a mai gondolkodás, még inkább a vallásos hiedelem számára a vallás tartozékainak, sőt egyenesen 51