Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VII. Jézus Krisztus

nek meghirdetésével. Isten királysága, vagy érthetőbben Isten királyi uralma azt jelenti, hogy Isten akarata - szeretete - teljesen, maradéktalanul valósul meg nemcsak az Istenhez, hanem a felebaráthoz (embertársunkhoz) való viszonyban is. Isten országának - érthetőbben : Isten királyi uralmának - valósulása eszkatológikus apokaliptikus reménység. Nem ijesztő fenyegetés, amely az ítéletet helyezi homloktérbe, hanem reménység a bűn és gonoszság hatalmaitól való szabadulásra. Ez tükröződik Jézus példázatában. Ezekben a hasonlatokban és hasonlatszerű elbeszélésekben, Jézus „tanításának" legjellemzőbb eszközeiben, amelyekben pl. a „király" tízezer talentumnyi - tehát elképzelhetetlenül nagy - összeget is elenged a „gonosz szolgának", vagy az Atya keblére öleli az idegenből lezüllötten hazaérkező fiát, vagy az irgalmas szamaritánus saját magát is veszélyeztető készséggel segít embertársán, kit a pap és lévita - a zsidó „egyház" hivatalos képviselői - félholtra verve is az útfélen hagytak. Vagy ilyenek az Isten királyi menyegzőjébe hívó elbeszélések stb. Ezeket a példázatokat a tanítványok és a későbbi gyülekezet mindig a saját viszonyaikra alkalmazták. Jézus ajkán a példázatok Isten pásztorként kereső szeretetét tanúsítják úgy, hogy Isten szeretete Jézus művében valósul: Ő a „jó pásztor", aki életét adja váltságul a juhokért (Ján 10). Az isteni szeretetben megnyilatkozó bűnbocsátó és bűnt elfedező kegyelem semmit sem von le Istennek a bűnre és gonoszságra lesújtó ítéletének a komolyságából. Az ítélet apokaliptikus - a jelenvaló gonosz világot eltörlő és új Istennek engedelmeskedő világot építő - jellege nem szűnik meg. Jézus számára - úgy mint kortársainak is - adott képzet az ezt a világkorszakot lezáró ítélet gondolata, de az evangéliumokban hiába keressük az apokaliptikus borzalmak széles skálájú rajzát, a példázatokban is inkább csak alkalmilag utal rá egy-egy mozzanat. Az evangélium szíve inkább a megtérő tékozló fiú történetében (Lk 15,25-57) szólal meg. Jézus pedig a megtérést, mellyel a tékozló fiú hazatalál Atyjához, nemcsak hirdeti, nemcsak példájával igyekszik valósí50