Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VII. Jézus Krisztus

Fontos azonban annak felismerése, hogy az evangéliumok nem életrajzok abban a szokványos értelemben, ahogyan ókori írók leírják történeti hőseiket és megalkotják azok jellemképét. Még kevésbé életrajzok az evangéliumok modern értelemben, ahogyan modern történetírók kiemelkedő történeti személyek élettörténetét születésüktől halálukig leírják. Az evangéliumok „forrásiratnak" sem használhatók a modern értelemben vett életrajz számára. Ez különösen kiderült akkor, amikor a 18. század utolsó negyedétől a jelen század elejéig állandóan megújuló kísérletek történtek Jézus személyének történeti feldolgozására. A „Jézus élete" címen sorozatosan megjelent munkák (ilyen volt pl. a francia Renan nagy szenzációvá lett műve a múlt század 60-as éveiben) végül is csődbe juttatták a történeti kutatásnak ezt a nagyon kedvelt ágát - annak ellenére, hogy az evangéliumok természetszerűleg nagyon sok történeti adatot tartalmaznak Jézusról. A teológiai és történeti tudományok határterületén mozgó Jézus élete-kutatás természetszerűleg megbukott, mert nem vette figyelembe az evangéliumok sajátos jellegét. Fel kell ismernünk, hogy az evangéliumok sajátos, egyébként utánozhatatlan „műfajt" alkotnak. Nem történeti tudósítások, és így nem más kutatók számára alkalmas „forrásiratok" akarnak lenni, hanem az „evangéliumot" - a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot, „örömhírt" - akarják tanúsítani, vagy más szóval : gyülekezeti (ti. istentiszteleti) használatra szolgáló „tanúbizonyságok". Mindegyik evangéliumnak megvan a sajátos jellege, de az közös bennük, hogy tanúságtételként akarják hirdetni az evangéliumot éspedig - mint Luk 1,1 mondja - „azoknak az eseményeknek elbeszélését, amelyek köztünk (ti. Jézus történetének tanúi közt) végbementek". Az evangéliumok tehát a Krisztus-hit tanúi és első hirdetői. Ez a Krisztus-hit átjárja és formálja az evangéliumokat, pontosabban a Krisztus-hit az értünk (ti. gyülekezete és az egész világ javára) meghalt és feltámadott, végül is megdicsőült Jézus Krisztusba vetett hit. Ez a hit süt át az elbeszélés legkisebb részecskéjén 46