Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.
Előszó helyett - VII. Jézus Krisztus
(kb. 55-119) szintén éppen csak alkalmilag említi Jézust, amikor Rómának Néró császár alatti tűzvészéről ír. Mindez nem sok, de annyit hitelesen bizonyít, hogy Jézus történeti személy, akit Poncius Pilátus római helytartó (26-36) alatt Jeruzsálemben keresztre feszítéssel kivégeztek. 2. Hogyan értékelhetők és használhatók az evangéliumok mint történeti források? Ez is igen sokat vitatott kérdés, melyre - bár nem könnyű - igyekszünk érthető és viszonylag rövid feleletet adni. Ismeretes, hogy a négy evangélium közül az első három, melyeket „szinoptikusoknak" szoktunk nevezni, rokonságban van egymással. A legrégibb közülük Márk evangéliuma, amelyet szerzője, Márk kb. 68-69-ben írt, akkor, amikor a palesztinai zsidó háború (66-70) folyt, de amikor Jeruzsálem még nem került a rómaiak kezére. Mivel Márk evangéliumának elbeszélésanyaga megtalálható csekély kivétellel Máté és Lukács evangéliumában is, azért ma a kutatók jelentős része feltételezi, hogy Márk evangéliumát forrásul felhasználta Máté és Lukács is. De a két utóbbi valószínűleg felhasznált egy másik forrásiratot is, amely ugyan eredeti alakjában nem maradt ránk, de a két utóbb említett evangéliumból - úgy vélik sokan - nagyrészt kihámozható. Ezt a kutatók többnyire „beszédgyűjteménynek" nevezik, mivel feltételezik, hogy az leginkább Jézus igéit, mondásait jegyezte fel. Az evangéliumok közt legkésőbb keletkezett Jánosé: noha sok vonásban rokonságot mutat a „szinoptikusokkal" és Jézus halálát is velük egyezően írja le, mégis annyi eltérést mutat azoktól, hogy tőlük elkülönítve szokták tárgyalni. 3. Az evangéliumok sok mindent közölnek Jézusról. Máté és Lukács szólnak születéséről és gyermekségéről, a szinoptikusok elmondják Keresztelő János által történt megkereszteltetését és első fellépését, tudósítanak cselekedeteiről, beszédeiről, csodatetteiről, példázatairól, végül leírják útját Jeruzsálembe, ottani bevonulását, elmondják a halála előtti utolsó hét vitáit, azután elfogatását, elítéltetését, kereszthalálát és végül feltámadását. 45
