Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - II. Isten

„belül" érvényesül és nem alkalmazható a világvalóságon „kívül" - eltekintve attól, hogy a világvalóságon „kívül" ismerő képességünkkel egyáltalán nem léphetünk : ez meghaladja ismerő képességünket. Másfelől: még ha létezne is „valami" a világvalóságon „kívül", akkor sem volna érvényes az a következtetés, hogy ez a „valami" a világmindenség végső oka, „alkotója". De a világvalóság kérdései mindennek ellenére is az istenkérdés elé állítják az embert - eltekintve attól az inkább sejtelemszerü meggondolástól is, hogy ha minden jelenségnek megvan a maga kielégítő oka, akkor a jelenségek összessége és azok egybefoglalt kiteljesedése, a világvalóság maga sem nyugodhatik önmagában, hanem kell, hogy végső oka, világfölényes alkotója, vagy ahogyan azt az aristotelesi filozófia nyomán mondották : primum movens-e, első mozgatója legyen. Már mondottam, hogy minél előbbre jutunk a világ valóságának és vele szerkezetének, felépítettségének megismerésében, ez az ismeretek bővülése folyamán egyre titokzatosabbá válik. A jelenségek a megismerés folyamán törvényszerűvé válnak. Ezért beszélünk „természeti törvényekről". Hogy ezek a törvények (pl. a szabadesés törvénye vagy biológiai törvényszerűségek stb.) hogyan érvényesülnek, azt az ismerés folyamatának tágulásával le is tudjuk írni, sőt egyre pontosabban tudjuk leírni. De hogy mi az az erő vagy hatalom, amelyben ezek az erők és törvényszerűségek gyökereznek, ahhoz ismerési képességünk nem tud hozzáférkőzni. Ehhez járul, hogy ezek a törvényszerűségek az újabb tudományos kutatások során „statisztikai jellegűeknek" bizonyultak, ami azt jelenti, hogy a jövő felé „nyitottak", azaz lehetnek „kivételes esetek", amikor - valamilyen ok folytán - nem érvényesülnek. Ezért válik a világ a természeti törvények egyre szélesebb körű és egyre mélyebb megismerése ellenére (vagy éppen annak folytán) egyre titokzatosabbá - ha nem elégszünk meg azok pragmatikus elfogadásával, hanem feltesszük a kérdést, mi azok lényege, „ereje" és „mi" biztosítja érvényesülésüket. Ehhez járul még egy megfigyelés. A természeti világban uralko12