Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - II. Isten

lénynek képzelték el, amelynek „másvilága" a világmindenségbe tartozik bele. Azonban sem érzéki tapasztalásunk, sem általában ismerő képességünk nem tudja széttörni a világmindenség határait. Akármennyire kitolja pl. a csillagászat a világmindenség határait, vagy akármilyen nagyszerű tudományos felszereléssel keressük is az anyag legapróbb részecskéit, nem tudunk elhatolni sem a legtávolabbi, de végső határokig, sem a legkisebb, de ugyancsak végső valóságokhoz. Mindig a világmindenség „határai" között marad ismerő képességünk, akár a tér, akár az idő határaira gondoljunk. 2. A különös azonban az, hogy Isten tagadásával vagy azzal; hogy őt gondolkodásunkból kikapcsoljuk, nem jutunk előbbre : sem a világ, sem az emberiség és története, sem maga az ember nem lesz ilyen módon érthetőbbé és rejtélyük megoldhatóvá. Ellenkezőleg: minél továbbjutunk a világ (a „természet") megismerésében, az annál titokzatosabbá válik. Minél jobban kitolódnak ismerésünk határai - gondoljunk akár a világmindenségre, a Földre és a bennünket körülvevő természeti világra, akár az „anyag" mibenlétére, végső elemeire -, annál több kérdés vetődik fel, sőt mindez annál titokzatosabbá válik - ha őszinték vagyunk és magunkhoz is őszinték akarunk maradni. Ugyanez áll az emberre és történetére. A természeti evolúció elmélete, amelyet Darwin vitt be a természet értelmezésébe, ma általában elfogadott. De az a felismerés, hogy „előemberek" maradványait találták meg és ismerték meg, csak kitolta az ember létrejöttének kérdését, de meg nem oldotta, sőt olyan problémák elé állította a történelem előtti korok kutatóit, amelyekre azelőtt senki sem gondolt. Az emberi nem létrejöttének kérdése pedig csak egyike azoknak az emberre vonatkozó kérdéseknek, amelyekkel régebbi és egészen új tudományágak sorozata foglalkozik. Az ember testi és „lelki" felépítettsége, társadalmi funkcióinak - az emberi együttélésnek - különböző kérdései csak egyes ágai ezeknek a részben régi, részben egészen újonnan kialakult tudományágaknak (szo9