Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Szellemi virágzás, nehezedő körülmények (1924-1952)

radnak a többiektől, anélkül, hogy tehetség, kitartás, jellem és a szellemi értékelés bármely szempontja szerint is kevesebbet érnének, mint a gyorsabb tempóban fejlődő gyermekek". Sok esetben a szülők okozzák a túlterhelést a több nyelv taníttatásával vagy a zenei képzés erőltetésével. Ezzel kapcsolatban határozatot is hoztak a tanulók otthoni elfoglaltságának felmérésére és arra, hogy az osztályfőnök ennek alapján figyelmeztesse a szülőket ennek veszélyeire. Arra is rámutattak, hogy a nem harmonikus családi légkör is okozhat túlterhelést, de a rossz anyagi helyzet és a rosszul tápláltság is, végül az iskola egyre szaporodó ünnepei, megemlékezései, sportversenyei, amelyek „túlságos módon igénybe veszik a tanulók idejét, munkaképességét és idegrendszerét, a tanulás egyenletes folyamatát pedig folytonosan igen kártékony módon befolyásolják". Újból és nyomatékkal kifejezték azt a meggyőződésüket is, „hogy a gimnázium nem a mindenki iskolája és hogy nincs és nem is lehet a gyenge tehetségű tanulók számára szabva. Kell tehát, hogy a középiskola bizonyos selectiót gyakoroljon". Az érettségi utasítás véleményezésében 1930-ban kifogásolták a magyar írásbelinél bevezetendő történelmi és természettudományi tételeket, mert nem helyeslik, hogy „a magyar érettségi vizsgálat megfosztassák magyar irodalmi jellegétől és hogy a magyar írásbelinek nemzeti jelentősége és mint az intelligencia, önálló felfogás és stilisztikai készség fokmérője elsikkadjon". Görögből csak szóbeli vizsgát javasoltak. A német érettségit helyeselték, de a követelményeket túl magasnak tartották, mert így „a szegényebb sorsú, magyar anyanyelvű tanulók kerülnek azokkal szemben, akik már hazulról hozzák a német nyelv tudását", hátrányos helyzetbe. Nem helyeslik a