Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

abban mutatkozott meg, hogy a tantárgyak keretében igyekeztek a háborút indokló dokumentumokat megismertetni, azonban ez rövidesen megszűnt. Szolár Ferenc viszont megkezdte a háborús emlékek (képek, levelek, tárgyak stb.) gyűjtését, szemléltető célzattal. A legszomorúbb az volt, hogy a hősi halottak száma rohamosan nőtt. * Az iskola épülete a háború során viszonylag kis kárt szenvedett, és nemsokára már egy nagy ünnepre készültek: az egyházi képviselőtestület 1921 júniusában tartott ülésén elhatározta, hogy a gimnázium fennállásának 100 éves jubileumát 1923-ban megünnepli. így került sor 1923. június 10-én, vasárnap a Deák téri templomban és az ottani iskolai díszteremben az ünneplésre, ahol nemcsak az evangélikus egyház, hanem a magyar művelődés legkülönbözőbb vezetői is részt vettek és üdvözölték a jubiláló iskolát. Ezzel egy időben került sor a Petőfi-centenárium alkalmából elhelyezett emléktábla leleplezésére is. A jubileum tiszteletére iskolák közötti sportversenyek voltak, a volt növendékek pedig elhatározták, hogy egyesületben tömörülnek, hogy így támogassák az iskola munkáját és fejezzék ki hálájukat. Az alkalom tiszteletére emlékérem is készült. Radnai Béla szobrászművész tervei alapján Visnyovszky Lajos főiskolai tanársegéd készítette el. A Petőfi-centenárium velejárója volt, hogy az iskola gyűjtést rendezett az aszódi Petőfi Gimnázium újjáépítésére (143 557 korona gyűlt össze). Visszatekintve az iskola 1873 és 1924 közötti fejlődésére, megállapítható, hogy a kor mind gazdasági, mind szellemi szempontból igen előnyös körülménye-