Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

így a délutáni foglalkozások lehetetlenné váltak, sőt a szertárak, a rajzterem, a hittanterem is osztályoknak adott helyet. A háború végén ismét katonai beszállásolás, a Vörös Őrség állomásozása, majd a román katonák rövid itt-tartózkodása nehezítette az iskola munkáját. A másik nehezítő tényező a bevonulás volt. A tanári karból többen a háború végéig teljesítettek katonai szolgálatot, egyikük pedig hosszú ideig olasz fogságban volt. A tanulók közül a VIII. osztályosok egy részét, de néhányat a VII. osztályból is besoroztak. Ezek korábban kaptak bizonyítványt, sokan hadi érettségivel vonultak be szolgálatra. Problémát jelentett a bevonultak helyettesítése. Ezt részben az itt tanító István gimnáziumi tanárok segítségével oldották meg, részben csökkentették a tanítási órák számát, részben a tanári kar többi tagja látta el a fontos órákat minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Anyagi kihatása is volt a háborúnak. Nagyon sokan jegyeztek hadikölcsönt. Maguk a tanárok, a diákok is gyűjtöttek, és az iskola vagyonának egy részét is hadikötvényekbe fektették. Az ifjúság emellett a legkülönbözőbb anyagokat gyűjtötte: vasat, rezet, ólmot, de pénzt is az erdélyi menekültek támogatására, illetve az egyre nagyobb számú rászoruló szegény tanuló élelmezésére. Egyes családok is elvállalták egy-egy tanuló ingyen élelmezését. A sebesült katonák támogatásáról a cserkészcsapat gondoskodott. Ők egyébként más szervezési feladatokat is elláttak. Direkt katonai előkészületet jelentett egy lövészkör alakítása, amit két altiszt katona vezetett, és a sítanfolyam szervezése. A háború szellemi hatása az 1914/15-ös tanévben