Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)
Folyamatos fejlődés (1873-1924)
ezen irodalmakat eredetiben olvasta. A nyelveken kívül a fényképezés volt még a szenvedélye, így az iskolai diapozitív-gyűjtemény jelentős része tőle származott. Érdekes kísérletet végeztek a háború alatt a németnyelv-tanítással. Kihasználták azt a lehetőséget, hogy az 1916-os román betörés miatt erdélyi menekültek — közelebbről erdélyi szászok — kerültek iskolánkba. Loisch János a két III. és IV. osztályból kiválasztott 28, a német nyelvben járatlan tanulót, és ezt a csoportot két magyarul nem tudó, de a tanításra Loisch által felkészített VIII. osztályos brassói tanuló kezeire bízta. Heti három alkalommal volt másfél órás foglalkozás. A brassóiak ugyan novemberben hazamentek, de a munkát itteni diákokkal folytatták. A márciusi, közönség előtt bemutatott eredmény kiváló volt. Tichy Gyula helyettes rajztanár kezdte meg az új épületben a szabadkézi rajztanfolyamot, amely komoly formában Oppel Imre vezetésével bontakozott ki. A célt Oppel maga így fogalmazta meg: „A művészi rajztanfolyam célja egyrészt, hogy mindazoknak, akik a rajzolás terén mutatkozó tehetségüket fejleszteni óhajtják, alkalom adassék tudásuknak szakszerű vezetéssel való gyarapítására, másrészt hogy előkészítést, illetőleg továbbképzést nyújtson mindazok számára, akik az V. osztálytól kezdve a görögöt helyettesítő tárgyakat választják." Meghatározó volt az iskola szellemi teljesítményeinek alakulására a fizikai gyakorlatok bevezetése, szintén az új épületben. A VIII. osztály gyakorlatait Mikola Sándor vezette. Beszámolója sorolja fel, hogy mivel foglalkoztak: „színképek vizsgálata spektroszkóppal, ráccsal és egyszerű prizmával, diffractiós vonalak vizsgálata egyszerű réssel, polarizált fény vizsgálata saját készítmé-