Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

Protestáns Árvaház segített, amely 1859 óta működött, 1877 óta a Rózsák terén, s a századfordulón már 100-120 növendéke volt. Igazgatója ebben az időben Brocskó Lajos, aki maga is az árvaház neveltje volt, és aki a szlöjd meghonosításában szerzett érdemeket. Iskolánk számos rászoruló növendéke nevelkedett az árvaházban, így sok vidéki evangélikus itt-tanulását tette ez az intézmény lehetővé. * A kötelező tárgyak tanításán kívül az iskola „szolgáltatásai" fokozatosan bővültek. Az ének, a rajz és a testnevelés — mivel nem számítottak főtantárgynak — oktatása egy időben meglehetősen a perifériára szorult. A fasori új épületben a tárgyi feltételek már maradéktalanul megvalósultak, s ekkor rendeződött e tárgyak oktatása. Rendkívüli tárgy volt 1889 óta a gyorsírás, amire csekély díjazásért be lehetett iratkozni. Ekkor a Gabelsberger—Markovics-rendszert tanították. Az iskola vezetése igen fontosnak tartotta ezt a tárgyat, az érdeklődés is megvolt irányában, mert folyamatosan, megszakítás nélkül alkalmaztak gyorsírótanárt. Nem mondható el ugyanez a. francia nyelv tanításáról. A kilencvenes években az iskola megpróbálta a francia tanfolyamot megindítani, de érdektelenség miatt e nyelv tanítása nem vált rendszeressé. Az angol nyelv tanítása 1910-ben kezdődött, és Sulek József vállalta rendes órái mellett e tanfolyam vezetését. Sulek Józsefről megjegyezhetjük, hogy annak ellenére, hogy matematika—fizika szakos tanár volt, kitűnően beszélt németül, angolul, franciául, spanyolul, oroszul, szlovákul és horvátul, így