Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

vények áthágása, a vétséghez képest megintessél és feddéssel, elcsukással, végre kizárással sújtatik". Ebben a korban is nehéz kérdés volt a rászoruló diákok étkeztetése. Több alapítvány szolgálta ezt a célt, de ezek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy alapjaiban megoldják a kérdést, így csak alkalomszerűen tudtak gondoskodni néhány rászoruló diák ingyen ellátásáról. Ugyancsak alapítványok tették lehetővé, hogy diákjaink ebben a korban egyre több év végi jutalmat, ösztöndíjat kapjanak. Egy jellemző alapítvány, amely 10 000 korona évi kamatainak odaítéléséről így intézkedik: „Az egy évi szelvénykamatok együttes összege egészben, vagy egyenként legalább 100 koronát tevő részösszegekben a budapesti ág. h. ev. főgimnázium egy vagy több legszorgalmatosabb, tanulmányi eredményben legjelesebb, iskolai dolgozataiban, valamint a helyes- és szépírásban is legkitűnőbb, a magyar nyelvben legjártasabb és a jó magaviseletben és erkölcsiségben legkiválóbb tanítványának minden iskolai év végén nemzetiségre, vallásfelekezetre, családi, anyagi és testi körülményekre való tekintet nélkül és részrehajlatlanul, mint ösztöndíj adományoztassék és az iskolai évet záró ünnepélyen készpénzben kifizettessék." 1911. december 31-én az iskola 34 alapítvánnyal rendelkezett összesen 126887,39 korona tőkeértékkel; 1917. december 31-én 51 alapítvánnyal és összesen 215 590,40 korona tőkeértékkel. A nagy növekedés ilyen viszonylag rövid idő alatt a háborúval magyarázható, mert nagyon sok hősi halott volt növendék szülei iskolai alapítvány létesítésével állítottak emléket fiuknak, illetve rótták le hálájukat az iskola iránt, ahol gyermekük jól érezte magát. A diákok elhelyezésének gondján az Országos