Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

Nem volt ilyen kedvező a helyzet a szertárakkal, melyek fejlődését az új épületbe költözésig a helyszűke akadályozta. A szertári anyagot, amit a természettudományos tárgyaknál szemléltetésül használtak, eredetileg múzeumnak nevezték. 1882-ben berendezték mind a a fizikai, mind a vegytantermet, és ezekben helyezték el a beszerzett eszközöket, de a szakfelügyelet többször kifogásolta ezek szűk és hiányos voltát. Megváltozott a helyzet az új épületben, ahol a fizika tárgya kapott egy 72 m

2 alapterületű előadót, egy 26 m

2 alapterületű előkészítőt és egy 72 m

2 alapterületű szertárat. A tanárok az épület tervezésekor még két helyiséget kértek, egyet a tanulók fizikai gyakorlatai részére és egy tanári dolgozószobát. Mikola már ekkor ezt írja: „Nagyon lehet sajnálni, hogy egyébként modern berendezésű iskolaépületünkben ez a két terem hiányzik. Meg vagyok róla győződve, hogy az iskolafenntartó hatóság nagyon rövid idő alatt kényszerítve lesz arra, hogy a tanulók fizikai gyakorlatai részére külön helyiségről gondoskodjék." Mikola Sándor megjegyzése valóban helytálló volt, mert már 1911/12-ben felmerült az épület bővítésének kérdése épp a szertárak miatt. Megkezdték az anyagiak előteremtését is, de a közbejött háború miatt ez a terv elmaradt. így a tanulók gyakorlatai részére a folyosón alakítottak ki munkahelyeket, és a „szűkös" viszonyok között is megszervezték az oszág egyik legmodernebb fizikai szertárát, amely a tanulók tömeges gyakorlatait is képes volt lebonyolítani. A szertár fejlesztésében nemcsak a folyamatos vétel játszott szerepet, hanem az is, hogy a fizikatanárok egész sora állandóan a legmodernebb kísérleti eszközök előállítására törekedett, saját kezűleg, nem sajnálva szabad idejét.