Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

Hasonló volt a helyzet a természetrajzi szertárral. Itt is az új épület hozta meg a megoldást, és a tanárok önfeláldozó munkája volt a szertárfejlesztés legfőbb alapja. Kubacska András végezte el a 2600 ásványból álló gyűjtemény meghatározását és az ásványok címkével való ellátását. A lepkegyűjtemény Ulbrich Ede ajándéka volt. Ebben 3 csoport, 30 család, 298 nem és 675 faj volt képviselve, összesen 2357 darabbal. A herbáriumot nagyrészt maguk a tanárok gyűjtötték. Hasznos módja volt a szertárfejlesztésnek a természetrajzi kiállítás szervezése 1910-ben. A gyerekek saját gyűjtésű ásványokat, növényeket, rovarokat, lepkéket, csigákat és kagylókat állítottak ki a díszteremben. Az így összegyűlt nagy anyagból ki lehetett egészíteni az iskola szertárát is. Ugyanebben az évben az iskolának már 1000 darabból álló diapozitívgyűjteménye is volt, nagyobbrészt a tanárok tanulmányi útjain készült anyag, kisebb része vett vagy ajándékba kapott képek, elsősorban földrajzi, művészettörténeti és másodsorban természettudományi vonatkozásúak. Ugyancsak a tanulók hathatós közreműködésével jött létre az éremgyűjtemény. Tolnai Vilmos még 1898/99-ben szervezte meg az ifjúság körében az érem- és papírpénzgyűjtést, aminek nagy sikere volt, mert abban az évben a gyűjtemény 124 darabról 1001-re emelkedett. Ha kisebb lendülettel is, de a gyűjtés tovább folyt, 1911-ben már 2515, zömmel meghatározott és dobozolt érme volt az éremtárnak. Ezt még kiegészítette a bélyeggyűjtés is. A begyűlt bélyegeket érmekre cserélték. Rendszeressé váltak a kézügyességi kiállítások Oppel Imre rajztanár szervezésében, de kiemelkedő volt az 191 l-es régiség- és bélyegkiállítás is: „Szertárunk szemléltető eszközökben páratlan módon gazdago-