Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

szerzésére képesíthetné; ... A gymnasiumokat lényegükben félreértő és lealacsonyító ezen felfogástól meg kell óvni a gymnasiumi oktatás jellemét; minél hangosabban és leplezetlenebbül terjesztik ki a realizmus elvét a gymnasiumra is, annál élesebben kell kifejezni, annál hajthatatlanabbul, minden alkudozást kizárva, azt kell hirdetni: a gymnasiumi oktatás nem a köznapi élet szükségleteinek szolgál, hanem azon magasztos eszményeknek, melyek az emberiséget kisebb-nagyobb öntudatossággal mindenkor áthatották s amelyeknek főforrása: az önmagát értő, magában megállapodott erkölcsi jellem. A mely oktatás ezen főcélt szem elől téveszti, az nem felel meg hivatásának. Ez erkölcsi jellem azonban csak öntudatos munka segítségével érhető el, az öntudatos munka pedig az önálló gondolkodásra épül. Épen ezért a gymnasiumi oktatás főfeladata: az értelmi erőnek oly mérvű kifejtése, hogy a tanuló önálló ítélésre szert tegyen, mely őt első sorban az egyetemi tanulmányokra, azután pedig bármely tudományos foglalkozásra s munkásságra képesíti." „... A gymnasiumnak egész szelleme más, mint egyéb iskoláké; a gymnasiumi oktatás szellemi jellege az ideálok iránti lelkesedés. Ezen enthusiasmust a mulandó tüneményekből kiemelkedő örök eszményképek iránt felkölteni s állandóvá tenni a fiatal kebelben, rátanítani, s megéreztetni vele, hogy a köznapi élet anyagi érdekein és élvezetein túl van még egy magasztosabb hivatás és hogy csak a ki ENNEK él, az él igazi emberhez méltó életet, — ezt a meggyőződést meggyökeresíteni a fiatal elmében, ez kiváló jellemvonása a gymnasiumnak. " „Az emberi ideálokat ugyanis egyrészt a vallás tanítása hozza a tanuló szeme elé; másrészt a történelem és az irodalmak remekei azon alakulásokat tüntetik fel, melyekben az ideálok az emberiség fejlődési harca útján megvalósultak. Maga e kettőnek, az ideálnak és történeti kifejezőinek, összehasonlítása is buzdítólag hat a lélekre; buzdítanak arra, hogy amit elődeink még nem értek el, azt mi tehetségünkhöz képest elérni, vagy legalább megközelíteni, esetleg előmozdítani iparkodjunk..." „A tanulót képesíteni kell arra, hogy egyrészt igazi és hamis ideál, eszménykép és csalódás között különbséget tehessen, másrészt az eszközöket is ismerje, melyekkel a célokat megvalósíthatja. Amannak szolgál az értelem és ítélés kifejlesztése, tehát a szorosan vett formai tudományok, mint a matematika, logika s a nyelvtudományok formai oldala (grammatica, syntaxis); emennek a materiális tudományok, névszerint: a földrajz, mint az emberiség működési terének ismertetője, a természettudományok, mint a felhasz-