Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)
Folyamatos fejlődés (1873-1924)
Folyamatos fejlődés (1873-1924) A z 1870-es évek közepére a kiegyezés politikai rendszere megszilárdult, az 1873-as gazdasági válság hatása is oldódott, így általános fellendülés következett be, amelynek egyik legfőbb jellemzője a magyar államiság kibontakozása volt. Külön jelentősége van a főváros fejlődésének. 1873-ra bekövetkezett a három város egyesítése, majd igen tervszerű és céltudatos fejlesztése, amely kitűnően kihasználta a kedvező lehetőségeket, így rövidesen Budapest lett Európa legdinamikusabban fejlődő városa, amely fogékony minden újításra anyagi és szellemi téren egyaránt. Ebbe a képbe szervesen illeszkedett a tanügy alakulása is. A gazdasági lehetőségek biztosították, hogy a kialakult új tanügyi keretek fokozatosan egyre gazdagabb tartalommal teljenek meg, és a magyar közoktatás ügye — elsősorban az állami tanügyszervező tevékenység eredményeképpen — a kor liberális elvei szerint jelentős fejlődésnek induljon. Mi jellemezte az iskolát ebben az időben? Fontos vonás, hogy ekkor is, akárcsak korábban, autonóm egyházi iskola volt, amely az állam felügyelete alatt állt, de mind szervezeti, mind tartalmi kérdésekben nagyfokú önállóságot élvezett. Az iskola fenntartó hatósága a pesti ág. hitv. evangélikus magyar—német egyházközség volt. A jogokat a gyülekezetből választott presbitérium gyakorolta a saját tagjai közül