Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

választott iskolabizottság útján. Az iskolabizottság élén az iskolafelügyelő állt, helyettese a másodfelügyelő. Az iskolabizottság foglalkozott az iskola ügyeivel, és terjesztette javaslatait a presbitérium elé, amelynek élén az egyházi közfelügyelő állott. A felsőbb szerveknek, így az egyházkerületnek és az egyetemes egyháznak is volt megfelelő iskolabizottsága és iskolafelügyelője. A gimnázium tanárait a tanári kar javaslata alapján az iskolafenntartó testület választotta meg. Az igazgatót a tanári kar választással a maga kebeléből jelölte, és az iskolafenntartó testület ennek alapján bízta meg háromévi időtartamra. Három év múlva újra megválasztható volt. Az igazgató összekötő volt a tanári testület és az egyház között. Ő terjesztette az iskolabizottság és az iskolafelügyelő útján a tanári értekezlet megállapításait, indítványait vagy kérelmeit a pesbitérium elé, amelynek hivatalból tagja is volt. Ő képviselte az iskolát a különböző szintű egyházi fórumokon, illetve a közönség előtt. A tanári karnak szavazati joga volt a különböző küldöttek, illetve egyházi méltóságok megválasztásánál, így például 1891-ben az iskola Böhm Károlyt és Breznyik Jánost javasolta a zsinat tanárküldötteinek. Bizonyos mértékig megváltozott a helyzet az államsegély-szerződéssel. 1894-ben az egyház és a Vallásés Közoktatásügyi Minisztérium szerződést kötöttek (amelyet 1898-ig folyamatosan léptettek életbe). Ennek értelmében az államsegély fejében öt tanár kinevezésének a joga a minisztériumot illette. A miniszteri kinevezés formulája fgy szólt: „a pályázók közül a tanári testület ajánlatára az iskolafenntartó egyház által első helyen felterjesztett... tanárt nevezte ki a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi miniszter úr rendes tanárnak". Ez azt jelentette, hogy a tanári