Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

mint az országban kedvezően alakította. így érthető, hogy az iskola tekintélye a pedagógiai kérdésekben is megnőtt nemcsak az evangélikus, hanem a többi egyház iskoláinak tanárai előtt is. A legjelentősebb talán mégis az, hogy az iskola ebben a korszakban magyarrá vált. 1871-ben a 244 tanuló közül 197 fenntartás nélkül magyarnak vallotta magát. Természetesen a tannyelv is magyar volt már. Az iskola egységes értékrendet jelentett, amely a klasszikus műveltségből, a protestáns emberi magatartásból és alkotó patriotizmusból kovácsolódott össze.