Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

vallásúak iratkozhattak, a más vallásúak csak ezután jöhettek a fennmaradó helyekre. Ezzel egy időben emelték fel a nem protestánsok tandíját, mondván, hogy az ő szüleik nem vesznek részt az egyház költségeinek viselésében. Számukra az első félévben 2 forint beíratási díj és 11 forint tandíj volt kötelező, a második félévben pedig 1 forint „múzeumi és könyvtári" díj és 11 forint tandíj. Összesen tehát 25 forint. (A protestánsoké továbbra is összesen 15 forint.) Ezek a rendelkezések semmit sem változtattak a tanulóifjúság vallási megoszlásán. A tanulók szociális származásáról pontos kimutatást a 19. század második feléről sem tudunk adni, csak a becsléseken alapuló arányokat ismerhetjük bizonyos megközelítésekkel (lásd a 4. táblázatot). 4. táblázat Szülők foglalkozása Százalékos arány Nagybirtokos, nagyiparos, nagykereskedő, bankár, politikai vezető 14,5 Kisbirtokos 1 Napszámos, alkalmazott, munkás 9,5 Kisiparos 22 Kiskereskedő 6,5 Tisztviselő (köz- és magánalkalmazott) 21,5 Katona (tiszt, altiszt) 3,5 Értelmiségi 15,5 Művész 6 Azoknak a szülőknek a száma, akiknek műveltsége az iskolai szint alatt marad, ekkor körülbelül 40% lehet, vagyis az iskola szerepe a társadalmi mobilitásban valamelyest csökkent. Új problémát jelentett a vidéki tanulók számának növekedése. Már 1861-ben a 83 budapesti mellett 66