Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

! \ vidéki diák tanult az iskolában, így egyre többször felmerült az „élelmező" megszervezésének a kérdése. Az egyház a fejlesztés költségei mellett ezt ekkor nem tudta vállalni, de Batizfalvy István tanár, akkori igazgató magánvállalkozásában szervezett az 1864/65-ös tanévtől kezdve egy bentlakással összekötött konviktust. Itt 160 forint évi díjért a növendékek lakást, teljes ellátást, felügyeletet és korrepetálást kaptak. Az intézmény azonban csak öt évig működött, mert a drágulások miatt Batizfalvy nem tudta tovább fenntartani. Mindenesetre jellemző a tanárok akkori anyagi helyzetére, hogy ilyen vállalkozásba bele mertek kezdeni. Ez időtől kezdve a konviktus kérdése az iskola állandóan visszatérő problémája. Ugyancsak a tanulók helyzetén volt hivatva segíteni a Segélyegylet. Vezekényi Horváth Zsigmond tanár irányításával az 1865/66-os tanévben hozták létre azzal a céllal, „hogy szegény, jó magaviseletű és szorgalmas tanulótársait tankönyvekkel, írószerekkel lássa el, esetleg nekik pénzsegélyt nyújtson, s azon idegen felekezetű tanulókért, kiknek tandíját az egyház statútumai értelmében el nem engedheti, a tanpénzt megfizesse". Érdekesen mutatja be ez a célkitűzés, hogy az iskola nem elzárkózásra törekedett a más vallásúakkal szemben, ellenkezőleg, igyekezett elősegíteni azok itteni tanulását. A diákok számára nem volt közömbös a tanítási nyelv kérdése. Az általános magyarosodást jelzi, hogy egyre több szó esik a németnyelv-tanulás hiányosságairól. Korábban a tárgyakat különböző nyelveken adták elő, de most már elmosódtak a különbségek. Az 1862/63. évi értesítő el is hagyja a tanulók nemzetiség szerinti statisztikai bemutatását, mondván, hogy „a nyelv szerint való csoportosítás elmarad, mert ezen adatok, valljuk meg őszintén, egyáltalában