Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

gyakorolta legyen, a többi bőven végezhetni az általunk ajánlott hetenkénti 3 órában is, valamint maga a latinnyelv tanításának alkalmával; mert hiszen a latint a magyarnak, vagy általában az anyanyelvnek a segítségével tanítván, a két nyelv egy a mást világosítja s a kívánt szellemi gymnastikából voltaképpen mind a két nyelvnek jut osztályrésze. Ezeket tekintetbe véve a latin nyelvet a gymnasium I. osztályában megtartandónak véljük..." Ezt a helyi tantervet azonban iskolánkban csak egy évig használták, mert az 1861. augusztus 28-ra összehívott egyetemes gyűlés az előzetes viták alapján az eredeti javaslatot némileg módosítva és az Entwurf rendszeréhez igazítva elfogadta, és az evangélikus egyetemes felügyelő az evangélikus tanintézetek képviselőit ácsai birtokára hívta közös állásfoglalás kialakítására. Iskolánkat Batizfalvy István képviselte. Az értekezlet elítélte a tervezet utilitarizmusát, és az egységes nyolcosztályos gimnázium mellett foglalt állást, amelyben mind a latin, mind a görög nyelv mindenkinek egyenlő mértékben tanítandó. Csökkentette a VII—VIII. osztályban a bölcseletet, és csak a logikát és a lélektant hagyta meg. Állást foglalt a VII. osztályban a matematikai és fizikai földrajz heti két órában való tanítása mellett. Megbízták Batizfalvy Istvánt ennek alapján a tanterv elkészítésével, amely lényegében apróbb változtatásokkal az 1861. évi pesti maradt. Ezt az úgynevezett „ácsai" tantervet vezették be minden evangélikus iskolában, így Pesten is, ahol 1883-ig volt érvényben. Batizfalvy István megbízatása is jelzi, hogy az iskolának — amely pedig az ácsai tanterv tárgyalásakor még csak hat osztállyal rendelkezett — ekkor már országos tekintélye volt.